2013. június 16., vasárnap

13. fejezet - Menő név

Hali csajok!

Nos, végre itt vagyok és nyugodtan írhatok! Az osztálykirándulásunk megvolt, a szülinapom is, és szerencsére az évzáró is, úgyhogy mostmár teljesen szabad vagyok! :) És nyáron több blogra lesz időm, úgyhogy nagyon sokat fogom majd írni! :D De most kezdem is a részt, igen, amúgy egy kicsit későn hoztam, de remélem nem bánjátok! :)
Kellemes olvasást kíván:
Nina
- Igen, és? - kérdezte, én erre vágtam egy "poker face"-t.
- Tudod. Én. Suli. Szeptember 1. Még mindig nem? - próbáltam rávezetni a dologra.
- Jaaa! Tényleg! - esett le neki végre. Örülök, hogy ilyen értelmes emberekkel vagyok körülvéve.
- Na, csak meg lett ez! - erőltettem meg a hangom, hogy azt higgye, nagyon örülök annak, hogy ilyen okos. - Most pedig mennem kell, mert mindjárt becsöngetnek, és én még nem voltam a mosdóban!
- Oké, szia! Okosodj! - kívánt sok sikert.
- Szia! - köszöntem el én is.
Egy pillanatra haboztam, majd a telefonom a zsebem mélyére csúsztattam. Körbenéztem, hátha látok valahol egy mosdót. Elindultam a lépcsősor felé, hátha megpillantom. Egy ideig kóvályogtam, kikerülgetve a diákokat, majd végül megláttam egy nagy "WC" feliratot, és megindultam felé. A kilincsre tettem a kezem, közbe - fogalmam sincs miért - lefelé bámultam. Hiba volt.
Hirtelen egy lány libbent ki az ajtón, egyenesen nekem. Nem sok kellett ahhoz, hogy feldöntsön.
- Úristen, ne haragudj! - szedtük össze magunkat, miközben szánakozóan nézett rám. Elég aranyosan nézett ki: vörös haja és szeplői pont illettek zöld szemeihez.
- Én bocsi! Nem néztem magam elé! - kértem tőle bocsánatot én is.
- Elisabeth Gilbert! De mindenki csak Effie-nek szólít! - nyújtotta felém a kezét közben elcsicseregte a nevét.
- Én Belle vagyok. Isabelle Payne. - viszonoztam a kézfogást, majd bemutatkoztam én is.
- Hűűű, menő neved van. Nem rokonod egészen véletlenül Liam Payne? - röhögte el magát.
- Hááát, véletlenül a bátyám. - nyögtem ki, azt amit nem akartam. Most biztos azért fognak velem lógni, mert én vagyok Liam húga, és így ők is akár a fiúk közelébe juthatnak.
- Nem mondod! - kerekedtek ki a szemei. - Ez milyen cool!
- Hát néha nem annyira...- vallottam be.
- És amúgy új vagy? Én igen. - mosolyodott megint el, és energikusan feltette a kérdést.
- Igen. Melyik szak? - mosolyogtam már én is.
- Festés és rajz. - gondolkodott el egy picit. Haha :)
- Akkor osztálytársak vagyunk!
- Jujj, az nagyon jó! - ugrándozott már is.
Épp, hogy kimondta a mondandóját, megszólalt a sulicsengő. Egymásra néztünk, és elindultunk vissza az osztályterembe. Már szinte mindenki megérkezett, csak pár üres hely volt. Helyet foglaltunk, Effie a középső padsor első ülésén foglalt helyet. Mrs Wright még írt pár sort a naplóba, majd mikor elkezdte volna a tájékoztatást, kinyílt az ajtó. Egy barna, rövid hajú lány lépett be rajta, a fülében fülhallgatóval, amiből lehetett hallani a zenét, plusz egy Super Mario-s pólóban. Elmotyogott egy gyors "bocs a késésért" mondatot, majd az egyik üres helyre tette le magát.
- Nos, úgy látom mindenki megérkezett, akkor kezdhetjük is! Először mindenkit megkérnék, hogy írja le a teljes nevét erre a lapra, amit majd osztani fogok. - kezdte a tanárnő, majd néhány papírdarabot kezdett el osztani. 
Mikor megkaptam, elővettem a tollam, és gyöngybetűkkel ráírtam a nevem, vagyis csak simán azt, hogy "Belle Payne". Körbenéztem, és próbáltam mindenkinek leolvasni a nevét. Voltak itt olyanok, hogy Paul, Ben vagy Ian, de például az egyik lányt úgy hívták, hogy Becky, és egy másik - akivel irreálisan sokszor nevettek össze -, neki Jennifer volt a neve. Volt két csaj, akik ugyanúgy néztek ki - gondolom ikrek -, nekik Rose és Fleur volt a nevük.
Mrs Wright elkezdte mondani a tudnivalókat, mi hol van, melyik kar hol van, hol vannak a különböző előadók, nagyjából mikorra várhatóak a vizsgák, és a többi. Közben én megállás nélkül jegyzeteltem, nem szerettem volna semmiről sem lemaradni, mert akkor megint lejáratnám magam. A szünetekben nem csináltam semmi különöset, a másodikban megettem az almámat tízóraira, a harmadik szünetben pedig Effie odajött hozzám váltani pár szót. Nagyon aranyos és kedves lánynak tűnik, és érdekes, mert eddig csak akkor kérdezett a fiúkról, mikor említettem neki, hogy Liam húga vagyok. Lehet, hogy nem is azért lóg velem, hogy a srácok közelébe férkőzhessen, hanem saját magamért. Talán még barátnők is lehetnénk.
Visszatérve a sulira, csak négy óránk volt, és ezek közül mindegyik ofő, úgyhogy rendesen elröppent ez a nap. A negyedik óra után arra az elhatározásra jutottam, hogy megkeresem a szekrényem. Adtak egy térképet a suliról - különben mindenki eltévedne -, és ennek segítségével könnyedén eltaláltam a sulibox-hoz. Nem volt a legnagyobb, de a könyveim pont belefértek, ráadásul nem is volt annyira messze az osztályteremtől. Éppen javában ismerkedtem vele (próbáltam a zárat megfejteni), egy szőke hajú lányt pillantottam meg mellettem, aki pont a szekrényszomszédom. Nem szólt hozzám, csak rámmosolygott, és ő is kinyitotta a szekrényét, és belepakolta a füzetét. Csak egy pár másodpercig marad a társaságomban, majd már lépett is.
Mikor végre megfejtettem a kódot, becsuktam az ajtót, és épp indultam volna, ha nem találtam volna szembe magam Effie-vel.
- Szia! - köszönt rám a tipikus cserfes stílusával.
- Hali! - köszöntöttem én is. - Merre mész?
- Haza. Gondolom te is. - mosolygott rám, és elindultunk a suli kijárata felé.
Egy kicsit beszélgettünk, majd mikor kiléptünk az ajtón én már indultam volna abba az irányba, amerről jöttem, csak Effie megállított.
- Hűű, kié ez a pöpec Volvo? - nézett félre egy fekete autóra, ami meglehetősen nagy volt, az ablakai pedig le voltak sötétítve.
- Asszem tudom. - kerültem ki a lányt, és egyenesen megindultam a kocsi felé.
A sötét ablakok miatt nem láttam semmi, ezért odaléptem az egyikhez, és bekopogtam rajta. Jó magas volt a kocsi, ezért lábujjhegyre kellett állnom, hogy belássak rajta. Kellett várnom pár másodpercet, míg lassan lehúzta az ablakokat, és kikukkantott rajta.
- Szálljatok be! - Harry volt az.
Egy Ray Ben napszemüveget viselt, ami kétségtelenül jól állt neki. Gondolom nem akarta, hogy felismerjék, ezért barikádozta el így magát. Időközben Effie is felzárkózott, csak egy pillantást vetettem rá, majd kinyitottam a hátsó ajtót, és előreengedtem, hogy szálljon be az autóba, majd én is követtem a példáját.
- Ki a barátnőd? - hajolt hátra Harry, és kinézett a napszemüvege mögül.
- Sziaaaaaa! - köszönt neki Effie elalélva.
- Effie-nek hívják. - mutattam be, mivel úgy vettem észre, hogy nem igen veszi rá a fáradtságot újdonsült barátnőm.
- Bájos név! - Harry végül levette a szemcsijét, Effie pedig kitágult pupillákkal és csillogó szemekkel figyelte a fiút.
- Te vagy... te vagy Harry Styles! - tört ki belőle a rajongó, és kicsit ugrándozva, tapsikolva örült neki, hogy kitalálta kinek is a kocsijában ül.
- Igen, igen, ő Harry, mehetnénk? - válaszoltam a srác helyett, mielőtt még ő tette volna meg, és megkértem, hogy ha lehet minél gyorsabban taposson a pedálra.
- Hová lesz a fuvar? - kérdezte Effy-t, aki gyorsan elhadarta neki a címüket.
Pár perc múlva el is találtunk oda, majd elköszöntünk a lánytól.
- Sziasztok! Belle, holnap?
- Persze, a suliban találkozunk! - köszöntem el tőle.
Harry gyorsan intett még neki egyet, majd továbbhajtottunk.
- Kedves lány. A barátnőd? - kérdezte.
- Még csak most ismertem meg. Gondolom nem fog egyhamar békén hagyni, ha máris az első napon egy híresség fuvarozza haza. - válaszoltam.
A fiú erre nem mondott semmit, csak maga elé meredt, és nézte az utat. Tíz perc néma csend után hazaértünk, kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba. Túl vagyok az első napomon, éljen!
- Sziasztok! - köszöntem a többieknek, akik épp az étkezőasztalnál ebédeltek.
- Milyen volt a napod? - kérdezte kedvesen Perrie.
- Nagyon jó volt. Azt hiszem szeretni fogom az egyetemet. - vallottam be.
- Annak örülök! - simította meg a karom.
- Basszus! ... Szólhattál volna, hogy elmész! Azt sem tudtuk hol vagy! - magyarázott nekem Niall teli szájjal.
- Héé, ne nekem mondjátok! Zayn tudott róla! - tettem fel a kezem, jelezve, hogy ártatlan vagyok.
- Zayn csak a kanapén szunyált. Tőle nem tudtuk megkérdezni. - mondta Liam.
- Áááá! - világosodtam meg.
- Ne engem hibáztassatok, ha a csaj hajnali hatra állítja be az óráját! - röhögte el magát "a tettes".
- Oké, téma lezárva! - ültem le Danielle mellé. - Mi a kaja? - próbáltam kisilabizálni, hogy mit is esznek valójában.
- Omlett, egy kis narancs, csokis croissant és egy kis pizza. Ja, és vettünk neked egy kólát. - hadarta Niall még mindig tele szájjal, közben átnyújtott nekem egy dobozos üdítőt, amin az "Isabelle" név állt.
- Jajj, hát ez igazán kedves! Egy kis pizzát szeretnék! - választottam a sok összekutyult étel közül.
Mikor mindenki végzett, felmentem a szobámba, hogy átköltözzek, gyorsan az új órarendemet tanulmányoztam, és bepakoltam a táskám, majd egy pillanatra felnéztem a netre. A Facebook-ról jött egy barát felkérés. Elisabeth "Effie" Gilbert. Elfogatam. :)

Hogy tetszett a rész?

4 megjegyzés:

  1. Ez az sikerült végre 1. kommentelőnek lennem.Nekem kimondottan tetszik,jó lett.Sies a kövivel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)))) örülök, hogy elnyerte a tetszésed! ;) köszi a komit :**

      Törlés
  2. Én meg a 2. he he he :DD Nagyon jó lett!! de azért, hogy én nem vagyok mindig ilyen szeretsz ugye?? nagyon ügyi vagy, siess a kövivel!! :))

    -xxRozamundaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen vagy te? :D He'? xDD amúgy köszi, majd hamarosan hozom :)

      Törlés