4. fejezet - Az első nap Londonban

Betessékeltek a nappaliba, ami egy hihetetlenül tágas helyiség volt egy nagy tévével és három kanapéval. Sorban mindenki elkezdett leülni, én is találtam magamnak egy üres helyet.

- Na és milyen volt az út? - kérdezte Perrie.

- Húú, szuper volt, tökre izgultam! - mondtam megállás nélkül vigyorogva.

- Na, de mesélj magadról egy kicsit, olyan rossz, hogy nem ismerünk! - folytatta a beszélgetést Zayn.

- Hát rendben... - összeszedtem a gondolataimat, aztán belevágtam - Isabelle vagyok, mint azt már tudjátok, de nyugodtan szólíthattok Belle-nek... - mondtam, és mindenki figyelmesen hallgatott...mintha egy felvételin lennék - 19 éves vagyok, imádok rajzolni.. - itt elmeséltem nekik, hogy milyen régóta vágyom már arra, hogy egyetemista lehessek, és azt csinálhassak, amit akarjak... - és azt hiszem ez minden - fejeztem be a hosszú monológomat.

- És melyik suliba is fogsz jár... - kérlelt megint csak Perrie, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Niall közbevágott.

- Héé! Hát mutassuk meg neki a szobáját! - pattant fel és mondta diadalmasan. Mindenki helyeselni kezdett, kivéve egy embert. Nem néztem közvetlenül rá, de tudtam, hogy Harry egész beszélgetés alatt vizslat. Mindegy, nem hiszem, hogy komolyak a szándékai. Vagy ki tudja.

Miközben Niall elindult, hogy hozza a bőröndjeimet, és felfelé vegye az irányt a lépcsőn, és is utána eredtem. Megfogtam az egyik közeped méretű táskát, láttam, hogy a fiú pedig viszi a maradékot, vagyis kettőt. Intett, hogy induljak felfelé.

- Egyébként nem úgy volt, hogy öten lesztek fiúk? - kérdeztem, mert most gondoltam bele, hogy eddig csak négyen voltak.

- De, igen. Ott van még Louis is, csak ő most elutazott. - válaszolta.

- Ki az a Louis? - értetlenkedtem már megint.

- Bandatag. Holnap már azt hiszem jön is, és segít idecuccolni Eleanor-nak.

- Ki az az Eleanor? - oké, Niall beszélhetne értelmesebben is, mert így nem értek egy szót sem, és megint hülyét csinálok magamból. Szerencsére ahogy elnéztem ő nem nézett komplett bolondnak.

- Lou csaja, úgyhogy lesz még egy barátnőd. - segített ki. Időközben felértünk a lépcsőn, és egy hosszú folyosóval szemeztem, ahol volt vagy tíz szoba.

Előreengedtem Niall-t, hogy mutassa melyik szoba az enyém. Elindultunk, majd a jobb oldalon a harmadik ajtó előtt álltunk meg. Intett, hogy nyissak be, én pedig így is tettem. Beléptem egy óriási és gyönyörű szobába, ami tökéletesen az én ízlésem szerint volt berendezve.

- Azta! - nyögtem ki végül. Nem is tudtam volna többet mondani. A falak fehérre voltak festve, halvány, púder színű padlószőnyeg virított a lábam alatt, az ágy egy nagy franciaágy volt, rajta elegáns díszpárnákkal, két ablak is befigyelt, volt még egy hatalmas szekrény is, ehhez pedig külön egy ruhaakasztó, ahol szebbnél szebb felsők és gyatyák voltak láthatóak. Végül pedig a kedvencem, a fal tele volt rajzokkal, amiket bár nem én csináltam, szörnyen tetszettek.

- Akkor, szerintem én most magadra hagylak! - röhögött Niall. Én csak bólintottam, hogy rendben, majd kiment a helyiségből.

Körbesétáltam vadiúj szobámban, majd egy ajtót pillantottam meg. Felé sétáltam, és benyitottam. Egy fürdő. Úristen, még soha nem volt saját fürdőszobám. Örömömben ugrándoztam és diszkréten visítottam, úgy örültem. Kisétáltam, majd az ágyamhoz léptem. Lehuppantam rá, és a falat bámultam. Pá perc múlva felálltam, és az asztalomhoz sétáltam. Minden ott volt, ami a rajzoláshoz, festéshez kellhet. Már épp a szekrényhez sétáltam volna, mikor kopogtak.

- Hahó! - jött be rajta a fürtös gyerek fülig érő szájjal.

- Szia! - próbáltam udvarias lenni. Nem sikerült.

- Na, hogy tetszik? Én rendeztem be! - közölte velem.

- Tényleg? - kérdőjeleztem meg.

- Dehogyis. Perrie és Danielle volt. De azért nem rossz, ugye? - vallotta be az igazat.

- Nagyon szép! - mondtam.

- Tényleg, nem is mondtad, hogy ki a kedvenced a bandából! - kérdezte, majd egy lépéssel közelebb jött (mintha már nem állt volna elég közel hozzám), közben a szemöldökét le-föl húzogatta, ezáltal elég perverz érzetett keltett.

- Hát...őő...nekem - gondolkodtam - nekem Liam! - mondtam. Kicsit furán hangzik, hogy a bátyámat mondtam, de ez van.

- Liam? - dülledt ki a szeme.

- Igen, Liam! - ismételtem meg, közben kínosan félrepillantottam.

- Na és hogy érhetem el, hogy én legyek a kedvenced? - kérdezte, és a tekintete megint elég morbiddá változott.

- Figyelj, nem akarom összetörni az álmaidat, de nem szeretnék most barátot, és amúgy sem vagy az esetem. - vallottam be, hátha így sikerül egy kicsit lekoptatnom.

- Hát jó! - szólalt meg sértetten a cuki angol akcentusával, majd sarkon fordult, és kiviharzott a szobából.

- Hát ez meg mit gondol magáról... - dünnyögtem, majd mikor újra elindultam volna a szekrényhez, hirtelen még visszapillantott, és ezt mondta:

- De szólj, ha meggondoltad magad! - kurjantotta, majd továbbállt. Oké, nem hiszem, hogy meggondolnám magam.

Egy óra múlva

Danielle felszaladt értem, hogy ebédidő van, és menjek le. Leslattyogtam a lépcsőn, de láttam, hogy az étkező üres, majd rögtön megpillantottam, hogy mindenki a nappaliban kajál ölében a tányérával. Odasétáltam közéjük, láttam, hogy néhányan már nekiláttak (lásd: Niall), Liam pedig odanyújtotta nekem is a kaját. Húsleves volt, amin erősen érződött, hogy zacskós, ami persze nem baj.

- Ebéd után megmutatjuk neked a házat! - mondta Zayn, majd mindenki helyeselni kezdett. Úgy negyed óra után mindenki befejezte az ebédet, és elindult a "házkutatás". Liam kezdte a nappalival.

- Nos, ez itt a mi drága nagyszobánk, ott a tévé - mutatott előre -, aminek szinte sosincs meg a távirányítója, mert mindig eldugjuk, de ez mellékes. Itt van a három kanapé és az asztal, ami sose üres - mutatott a hihetetlenül kupis asztalra.

Liam után Niall következett, aki az étkezőt és a konyhát konferálta fel.

- Itt vagyunk a konyhában, ami az én kedvenc helyiségem ebben a lakásban - kezdete -, itt a hűtő - nyitotta ki, közben kivett belőle egy félig megevett csokit -, amiben a legfinomabb kaják vannak. Ebben a polcban vannak a tányérok, itt a fűszerek - közben mutogatta, hogy mi hol található -, itt pedig van az étkészlet - itt kihúzott egy fiókot - , ami Liam számára tabu, legfőképp a kanalak. - még magyarázott és röhögött egy kicsit, majd ő is befejezte.

Niall után Zayn jött a földszinti fürdővel.

- Na, Belle! A legizgalmasabb helyet fogom most bemutatni neked, ebben a házban. A mosdót! - mutogatott, közben benyitottunk - Akkor, azért szeretem, mert tele van tükörrel. És ahol tükör van, ott én is ott vagyok - sorolta az indokokat, közben az egyikben megigazította a haját. - Nagyvonalakban ennyi! - vigyorgott.

Utolsó előttiként pedig Danielle és Perrie mutatta meg az emeletet, és az ott levő szobákat, amikbe csak egy pillanatra néztünk be. Liam szobája teljesen átlagos, néhány Toy Story figurával extrázva, Niall-nek mindenhol csak kaja van, Zayn-nél csupa poszter a fal (One Direction), Harry szobájában meg találtunk egy macskát. Danielle szerint a szomszédé lehet. Ott volt még Louis szobája is, akinek tengerészes stílusra volt véve a feeling, Danielle-nek gyönyörű pasztel színekben pompázó birodalma volt, Perrie-nek pedig nagyon vagány volt. Ezeken és az enyémen kívül volt még egy szoba, ami üres volt. A csajok azt mondták, ez Eleanor-é lesz.

Végül pedig Harold következett a kerttel és a terasszal. A terasz felül le volt fedve, hogy esetleg esős időben is ki lehessen ülni. A kertben található egy medence, ami most is üzemelt, de úgy láttam, nem sokat használják a srácok. Harry meg csak úgy végighadarta, hogy mi hol van. Egy viszont említésre méltó:

- A kertben az egyetlen érdekes dolog, a kerítésen ez a lyuk, mert itt át szoktak jönni a szomszéd macskái. - Akkor tényleg a szomszéd cicája volt a szobájában.

Végigvettünk minden részt a házban, ezért úgy döntöttem, kicsit elvonulok, így felmentem a szobámba.