1. fejezet - Boldog szülinapot, Belle!

Végre eljött az én napom! A szülinapom. Idén talán kapok valami értelmeset, legalább is remélem. 18 éves lettem, egy éve fejeztem be a gimit, azóta egy drogériában dolgozom. Tavaly jelentkeztem egy egyetemre, de nem vettek fel. Idén máshogy volt! Egész évben tanultam, hogy most majd végre felvegyenek. Két hónapja volt a felvételi, nemrég meg is jött a papír, hogy felvettek! Egyetlen egy baj van ezzel. A suli Londonban van, London pedig messze. És pénzünk sincs rá, hogy kimenjek a városba. Bár a bátyám mindig szeretne adni anyáéknak, de ők sosem fogadják el. Igen, a tesómat Liam-nek hívják, a híres Liam Payne-nek. Gondolom elég sokaknak ismerősen cseng a neve.

Éppen nyitottam ki a bejárati ajtót, majd besétáltam a nappaliba, mikor valami furcsa motoszkálást hallottam. Épp elindultam volna a hang irányába, ami a kanapé mögül jött. Hirtelen anya és apa ugrottak elő mögüle egy nagy tortával, rajta 18 égő gyertyával.

- Boldog szülinapot kicsim! - jött oda hozzám anya, és egy puszit nyomott az arcomra. Engem meg a szívbaj kerülgetett, úgy megijesztettek. Alig bírtam megszólalni, majd végül kinyögtem néhány szót.

- Húúú! Köszi. Ezt igazán nem kellett volna. - makogtam.

- Ugyan már! Nem minden nap 18 éves az ember! - szólt végül apa is. - De van még egy meglepetésünk is! - mikor ez a mondat hagyta el a száját, hirtelen Londonra és az egyetemre gondoltam. De ez teljesen mértékben kizárt, az nem lehet!

Miközben a szüleim az asztal felé vették az irányt, apa letette a tortát, anya pedig valamit nagyon dugdosott a háta mögött. Én meg csak álltam, tök szerencsétlenül, és azt se tudtam, most mit csináljak vagy mire gondoljak. Az ősök összemosolyogtak, majd feltették a kérdést:

- Szerinted mi lesz az ajándékod? - kérdezték titokzatosan. Erre most mit mondjak?

- Öööö, fogalmam sincs? - most komolyan mit kellett volna mondanom?

- Nem hiszem el, hogy ilyen fantáziaszegény vagy! - hitetlenkedett anya, majd végül előhúzott egy borítékot. Mi lehet benne? Pénz? Biztos megint pénz. - Na, vedd el! - nyújtotta még jobban felém, és egy kicsit hadonászni kezdett a kezével, hogy észrevegyem végre, és vegyem el tőle a meglepetést. Lassan a papír felé nyújtottam a kezem, majd elvettem. Komótosan el kezdtem kinyitni, majd előhúztam belőle egy... egy repülőjegyet! Ami ráadásul Londonba szól! Alig hittem a szememnek. Konkrétan leesett az állam mikor megláttam.

- Na, örülsz? - kérdezte apa. Hülye kérdés.

- Mi? Persze, hogy örülök! Úristen, komolyan utazom Londonba? - ujjongtam, és a válaszom végén majdnem sikítottam egyet. Megyek Londonba! Anglia fővárosába! - Na és hol fogok lakni? Egy albérletben? - tettem fel a kérdést.

- Nem, Liam-nél! Megbeszéltem vele, hogy odaköltözhetsz, és a barátai is beleegyeztek. - válaszolt anya.

- Szóval azt akarod mondani, hogy öt fiúval lakjak együtt, én, egy szem lány?

- Dehogy is! Ott lesznek a barátnőik is! Biztos ki fogsz velük jönni, és barátnők lesztek!

- Oké, oké! Csak vicceltem! Nagyon köszönöm! - öleltem meg őket most már vagy századjára. Közben megnéztem megint a jegyet. Azt írta, hogy a gép augusztus 15-én indul. Vagyis holnap! Holnap már ilyenkor Liam-nél leszek! Sose voltam még ennél boldogabb! - De vájatok, ha holnap indul a repcsi, akkor nekem nem kéne most összepakolnom? - tettem fel a kérdést, szerintem tök jogosan.

- Hát dehogynem! Gyerünk, gyorsan, spuri! - sürgetett apa, én pedig még egy hálás pillantást vetettem rájuk, majd gyorsan felrohantam a lépcsőn.

Körbenéztem a kupis szobámban, még ugráltam egy kicsit, majd elővettem a bőröndömet, és mindenféle haszontalan dolgokat kezdtem beledobálni, mint plüssmaci, DVD-k, térkép, Éhezők Viadala könyv, szempillaspirál, prospektusok, az iPod-om, még néhány plüssállat, körömlakkok, egy Robert Pattinson poszter meg még hasonlók. Végül rájöttem, hogy ruha is kéne, majd beraktam azokat a darabokat, amiket még nem nőttem ki. Mikor nagyjából megvoltam eszembe jutott Liam! Fel kéne hívni, és megköszönni neki! Gyorsan kivettem a mobilomat a zsebemből és tárcsáztam a számot. Pár másodperc múlva fel is vette, és már indult is a csevegés.

- Szia hugi! Mi újság veled? - szólt bele nevetve.

- Szia, Liam! Köszi szépen a ajándékot!

- Miféle ajándékot? Én nem adtam neked semmit - szórakozott velem.

- Óóó, hogy az nem is te voltál! Jaj, bocsi rossz számot hívtam! - színészkedtem.

- Jaaa, hogy az az ajándék! Boldog szülinapot, Belle! - úgy hallottam vette az adást.

- Köszi! És mond meg a haverjaidnak, hogy nekik is köszi!

- Feltétlenül. Ne haragudj, most mennem, kell, még mielőtt szétszedik a házat!

- Rendben, menj csak! Puszi!

- Szia! És holnap várunk!