Díj #2 és #3

Hali csajok!

Nos, nagyon örülök, hogy kaptam még két díjat (Ezúttal Bogitól), úgyhogy ezúton is köszönöm szépen neki! A rész ugye szombaton vagy vasárnap érkezik, remélem addigra megtudom majd írni. Amúgy gondolkozom egy új blog írásán, többet jelenleg nem tudok mondani, és nem is akarok, majd kialakul. Most pedig mutatom is a díjat! :)

 

Szabályok:

1. Köszönd meg annak a díjat akitől kaptad.

2. Tedd ki a díj képét az oldaladra , majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról.

3. Válaszolj a kérdésekre

4. Küld tovább 5 embernek.

1. Kedvenc hobbi? 

Hát nem is tudom. Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, de ezt nem nevezném hobbinak. Talán a szerkesztés és az írás.

2. Kedvenc állat? 

Szeretem az állatokat (mondjuk a lovakat annyira nem, de erről Flora tudna igazán mesélni), a kedvenceim a fehér (!) kutyák, és a macskák. Meg a hörcsögök.

3. Kedvenc ország?

Nagyon sok kedvenc országom van, de akkor sorolom is: Anglia, Kanada, Olaszország, Franciaország (és most nem akarok többet írni, de amúgy van :D)

4. Mit utálsz legjobban? 

Sokmindent utálok, többek között néhány embert... Ja és a tanulást.

5. Ki a kedvenc énekesed?

Nos, ebből is sok van, de a mostani aktuális Justin Bieber :D

Akinek továbbküldöm: Flora (Tekintettel arra, hogy nem olvasok olyan sok blogot, ezért kezdetnek itt van a barátnőm :D)

 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról.

2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4. 11 embert kell megjelölni (visszajelölni nem lehet )

1. Nagyon szeretem a Szent Johanna Gimi könyveket.

2. 4-es, 5-ös tanuló vagyok.

3. Volt egy idő, mikor a 70-es évek zenéit hallgattam, mint például Alice Cooper, T.Rex és Iggy Pop.

4. Szeretek különféle kitalált blogokat olvasni, mert mindig felkeltik az érdeklődésem.

5. Imádom ha felhős az ég, és ha esik az eső.

6. De amúgy nem vagyok vámpír.

7. Ha lesz új rész itt a blogon, azt általában átbeszélem a barátnőimmel. :)

8. Nagyon szeretek Instagramozni, általában mindig ott lógok.

9. Amúgy van twitterem is, ott is a barátnőimmel szoktam tartani a kapcsolatot.

10. A telefonom egy HTC wildfire, amit anyukámtól "örököltem".

11. Amúgy van egy iPod-om is, amit szintén imádok :D

1. Kedvenc YouTube csatornád?

Ehssty videóit szeretem nagyon, de ott van még Bebita Bonita, Aviana Rahl, Csipkecske, és talán Gabifrizurai.

2. Van valamilyen háziállatod?

Jelenleg nincs, volt egy hörim és egy kutyám.

3. Ki az osztálybohóc? 

Nos, aki nem ismer személyesen, annak mondhatom, de talán Peti vagy Csaba. :D

4. Játszottál már valaha XBOX-on vagy PlayStation-ön?

PlayStation-ön igen, de nem tett rám nagy benyomást.

5. Kedvenc dal/zene/számod és miért?

Justin Bieber - Boyfriend és As long as you love me, és mert naggggyon tetszik. :)

6. Hogy kezeled a hülyéket a környezetedben?

Próbálom lenézni őket, de néha muszáj lesüllyedni az ő szintjükre, és úgy leállítani őket. 

7. Kedvenc könyv?

Éhezők Viadala, Szent Johanna Gimi

8. Kedvenc film?

Éhezők Viadala, Percy Jackson, Éjsötét Árnyék

9. Mennyire tud megrengetni egy film vagy könyv?

Eléggé, hajlamos vagyok akár sírni is rajta.

10. Mi szeretnél lenni?

Sminkes, stílustanácsadó, ügyvéd vagy táncos (nem kell rosszra gondolni).

11. Kik a legjobb barátaid.

Flóra, Bogi, Zsófi, Lizi, Niki <3

Kérdéseim:

1. Mi az, amire most vágysz?

2. Mi volt az első történet, amit írtál?

3. A story-d szereplőit az ismerőseid ihlették?

4. Milyen zenéket hallgatsz?

5. Kedvenc sorozat?

6. Van egy olyan ember a világon, akit teljes szívedből utálsz?

7. Sminkeled magad a suliba?

8. Vallásos vagy?

9. Kedvenc illatod?

10. Gyakran vagy szarkasztikus?

11. Milyen telefonod van?

Akinek továbbküldöm: Flora

11. fejezet - Mi van veled Harry?

Hali csajok :D

Remélem jól telt a hetetek, hamarosan itt a nyár, és nemsokára jönnek sűrűbben a részek :D Haha, én már várom. A mai rész szerintem nem lett olyan jó, de azért remélem tetszik. A következőhöz már vannak sok, sok terveim :) (Amúgy a képen az Harry és Rebecca akarna lenni, csak hogy félreértés ne essék. :D)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Egy ideig ültem még az ágyamon magam elé meredve. Az agyam folyamatosan kattogott, legfőképp azon, hogy a többiek mit fognak szólni, ha megtudják. Nem akarom, hogy megtudják. Ez is csak rám vall, még csak negyedik napja vagyok itt, és majdnem mindenki megutált. Ráadásul lefeküdtem egy fiúval. És nem is akármilyennel, hanem magával a tinik bálványával, Louis Tomlinsonnal. Micsoda egy ribanc vagyok! Ha ez kiderül, én repülhetek haza, és az egyetemnek annyi. Ráadásul a srácok soha többé nem akarnak majd látni. Hát most aztán igazán büszke lehetek magamra!
Felálltam az ágyról, és úgy döntöttem, hogy lemegyek. Majd azt fogom mondani nekik, hogy fáj a fejem, és azért vagyok ilyen nyomi. Lassan lesétáltam a lépcsőn, de úgy vettem észre, hogy senki sincs odalent. Mi a franc? Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy épp a teraszon vannak, és egy asztalnál reggeliznek. Kiléptem az ajtón, és megcsapott az a tipikus friss, reggeli szellő. Kellemes volt. Karba tett kézzel - mert egy kicsit fáztam - sétáltam oda hozzájuk, majd helyet foglaltam Zayn mellett, mivel ő ült a szélén a padnak.
- Na hogy aludtál húgi? - fordult felém Liam. Te jó ég! Utálok neki hazudni.
- Jól. - fogtam rövidre a dolgot, és mielőtt még lesütöttem volna a szemem Louis-ra pillantottam. Halványan elmosolyodott, de úgy, hogy alig vettem észre. Örülök, hogy megbizonyosodott róla, hogy ilyen jó az ágyban, de most már elfelejthetne. Ők folytatták tovább a beszélgetést, röhögcsélést, én meg csak magam elé bambultam. Nem bírok a szemükbe nézni így.
Hirtelen minden szempár rám szegeződött, én nekem meg fogalmam sem volt, hogy most mi van, így segítségkérően néztem rájuk.
- Bocsi, nem figyeltem! - ráztam meg a fejem.
- Azt kérdeztem, hogy mit csináljunk ma? - ismételte meg magát Danielle.
- Nem tudom, nekem mindegy. Ti döntötök!
- Jó, akkor szerintem nézzünk meg egy filmet! - ugrott fel Niall, és úgy tűnt mindenki egyetért vele. Ne már, megint egy film? - Mit szeretnétek, Éjsötét Árnyék vagy Pata-Csata? - kérdezte a fiú teljesen beindulva.
- Legyen az Éjsötét Árnyék! Imádom Johnny Depp-et! - érvelt Perrie az ő választottja mellett.
- Ellenvetés? - nézett körbe Niall, mint ahogy a bíróságon - vagy hol - szokták.
Betódultak a nappaliba, levetették magukat a kanapéra, és Niall kezelte a tévét. Elővette a távirányítót, bekapcsolta volna, de az nem csinált semmit.
- Mi a...? - csapkodta már a tenyerével is. - Nem kapcsol be! - sipákolt.
- Biztos lemerült benne az elem, kapcsold be azzal a kis gombbal! - állt fel Eleanor, és megmutatta Niall-nek, hogy mire gondol.
- Így se jó - szomorodott el. - Lehet, hogy valaki kihúzta - ment a tévé mögé, ahol rögtön a lépcső alatt találta magát. - Nem, elvileg minden oké.
- Akkor most elromlott? - szomorodtak el a többiek. - Hívok egy szerelőt! - vette elő Zayn a telefonját, és már írta volna be a számot, mikor leállítottam.
- Zayn, várj! Nem kell egyfolytában filmet vagy sorozatot néznünk! Csinálhatnánk valamit együtt is. Mint amikor áramszünet van - adtam egy ötletet.
- Ez nem rossz ötlet - egyezett bele Perrie. - De mit csináljuk?
- Csináljunk úgy, mintha az őskorban élnénk? - hüledezett Niall.
- Neeem, "játszhatnánk" valamit - tettem a "játszhatnánk"-at idézőjelbe. - Valaki ötlet? - néztem körbe. Láttam rajtuk, hogy nagyon gondolkoznak.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést Louis.
- Ez nem hiszem, hogy jó... - kezdtem, de félbeszakítottak, és szinte senki sem hallotta, mert úgy elnyomták az alapból is halk hangom.
- Jóóó! - ujjongtak.
- Akkor hozok egy üveget! - szaladt ki Niall a konyhába. Gondolom meg is issza.
Leültünk a szőnyegre egy körbe, majd megjött Niall, az üres flakonnal, letette a földre, majd megforgatta. Pörgött, pörgött, én meg imádkoztam, hogy ne felém forduljon. Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen, hogy egyszer ne mutasson felém, és nem is mondhatom nekik, hogy bocs, inkább mégsem játszom, mivel az én ötletem volt az egész. Végül Zayn és Danielle között állt meg, és Dani részénél volt a kupakos része.
- Na, felelsz vagy mersz? - nézett mélyen a lány szemébe Zayn.
- Merek! - vállalta be Danielle.
- Oké, akkor..., menj ki a kertbe, vedd le a pólód, és énekeld el az egyik One Direcion számot, és közbe táncolj is! - gondolkozott Zayn, majd kitalált egy elég bugyuta feladatot.
- De csak mert nem akarom elrontani a játékot! - állt fel a lány, és kisétált az udvarra. Sorban mindenki ment utána, és néztük, ahogyan a Live while we're young-ot énekli egy szál melltartóban.
Sorra jöttek a párok, Danielle után Eleanor és Liam, utánuk Niall és Perrie, majd Louis és Zayn. Már csak én nem voltam, és mikor Perrie megforgatta az üveget, láttam, hogy azt akarja, hogy most én következzek. Reméltem, hogy nem Louis fogja az ítéletemet meghozni. Az üveg forgott, már egyre lassított, és végül a kupakos fele nálam állt meg. A másik pedig Liam-nél. Nagy kő esett le a szívemről, de ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, talán jobb lett volna, ha Louis mondd nekem valamit.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek! - választottam az egyszerűbbnek tűnő opciót.
- Hmm. Voltál már úgy együtt egy fiúval? - oké, nem gondoltam volna, hogy a saját bátyám ilyet mer kérdezni. Tőlem!
- Nem! - vágtam rá szinte azonnal, mitől páran kuncogni kezdtek. - Most mi van?
- Helyes! Ha megtudnám, hogy valaki elcsavarta a húgom fejét, olyannyira, hogy ágynak is dönti, az megkeserülné. - kezdte Liam az elejét komolyan, de a végét elröhögte.
Louis-ra pillantottam. Mosolygott. Komolyan nem értem őt.
A felelsz vagy mersz után játszottunk még activity-t, bújócskát, fogócskát (igen, az érett, felnőtt fiúk és lányok) és még sok mást. Észre sem vettük, de úgy elment a nap, és még én is kicsit feloldódtam, és közelebb kerültem a többiekhez.

Pár óra múlva

Javában azt csináltuk, hogy valaki a fülébe veszi a fülhallgatót, és benyom egy számot max hangerőre, és elénekli, mikor azt hallottuk, hogy valaki bejön az ajtón. Mindenki felkapta a fejét, és elindultunk megnézni, hogy ki az. A flörtös fürtös volt, és épp vette le a cipőjét. Már egészen megfeledkeztem róla.

- Na, mivan, hazataláltál? - kérdezte Zayn.

- Most nem vagyok túl jó passzban, úgyhogy megtennéd, hogy nem cseszed fel az agyam a második másodpercben? - "kérdezte" elég flegmán, majd felhúzott az emeletre.

- Hogy ezt mi lelte? - hagyta rá Liam, és visszaindult, hogy folytassuk a játékot. A többiek követték, én viszont úgy döntöttem, hogy beszélek a fejével.

- Mindjárt jövök! - szóltam oda nekik, míg ők egy gyors "okéval" belegyeztek.

Felslisszoltam a lépcsőn, és megkerestem Harry szobáját. Nem tudtam pontosan, hogy melyik az, de mikor körbenéztem láttam egy ajtót, amin egy óriás "H" betű díszelgett. Bekopogtam. Semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Harry az ágyán a falhoz támaszkodva nyomogatta az iPhone-ját, és mikor észrevett felült.

- Miben segíthetek? - kérdezte elég feszülten.

- Beszélhetnénk? - próbálkoztam higgadtan.

- Muszáj? - temette a kezeibe az arcát, és dörzsölte meg.

- Figyelj, Harry! Én tényleg nem akarok beleszólni az életedbe, de mi van veled? - próbálkoztam.

- Mióta foglalkoztatlak?

- Na ez az! Mi lett veled? Olyan rendes voltál, mikor megjöttem! - ültem le mellé az ágyra.

- Ha te is azzal fogsz jönni, hogy mérhetetlenül nagy baromság volt magamra tetováltatnom a barátnőm nevét, akkor akár el is mehetsz.

- Nézd, én nem hibáztatlak. Én is követtem el hibákat. - szóltam el magam majdnem - Régen. Elhamarkodott döntéseket, amiket akkor jónak láttam, de utána megbántam.

- Aha. Végeztél? - flegmázott még mindig.

- Csak azt szerettem volna mondani, hogy tudd, hogy én megértelek.

- Kösz. - mondta. Ez végre kezdett a régi-Harry lenni.

- Na és ki valójában ez a Rebecca, még nem hallottam róla.

- A barátnőm. Énekes, de még nem futott be. Érdekes gondolkodásmódja van.

- Vagdossa az ereit? - poénkodtam.

- Neeeem! - röhögte el magát ő is. - Nagyon különleges lány.

- Aha. - haboztam egy picit. - És mitől lettél ilyen ellenséges a fiúkkal?

- Rebecca szerint nem jó, ha sülve-főve együtt vagyunk, mert még valamelyik belém szeret. Ezért próbálom őket egy kicsit lekoptatni.

- Dehát ti egy csapat vagytok. A One Direction, még szép, hogy sülve-főve együtt vagytok. És a bandán túl legjobb barátok is.

- Ez igaz!

- Szerintem ne akarj olyan barátnőt, aki meg akar változtatni. - komolyodtam el.

- Nem akar megváltoztatni! Ne kezd te is! - förmedt rám megint.

- Jó, jó, jó! Nyugi! Én csak azt mondom, hogy úgy szeressen, ahogy vagy.

- Oké.

- Jó, akkor és megyek is, a többiek már várnak! Nincs kedved velünk tartani? - mosolyogtam rá.

- Mit csinálnak? - húzta el a szája szélét.

- Ahogy hallom, most épp Niall énekel. - füleltem, és közben hallottam Niall mérhetetlenül hamis éneklését.

- Nem bánom! - vonta meg a vállát, és kisétáltunk a szobából, meg nem állva a többiekig.

Díjat kaptam :)

 

Hahó :) Nos még csak most vettem észre, hogy Rebekától kaptam egy díjat, amit nagyon köszönök :) Sajnálom, hogy csak ilyen későn vettem észre, de akkor most meg is csinálom :D

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

• 14 éves vagyok, 152 cm és 42 kg
• Mindig is szerettem írni, már kisebb koromban is állandóan jegyzeteket készítettem.
• Elég sok zenei stílus tetszik, ezért "piszkáltak" is sajnos.
• Utálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy ők a világ közepe, és egy csepp gátlás sincs bennük.
• Kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars.
• Kedvenc filmem az Éhezők Viadala, a Percy Jackson és az Éjsötét Árnyék.
• Nagyon szeretek sminkelni, ez az a dolog, amivel majd szeretnék foglalkozni.
• Ha nem jön össze a sminkes szakma, akkor színész (aki színházban játszik, nem idióta filmekben) vagy ügyvéd szeretnék lenni.
• Ha kiderülne, hogy jó hangom van, akkor szeretnék nyerni egy Eurovíziós Dalfesztivált.
• Ha az derülne ki, hogy jó vagyok valamilyen sportban, akkor Olimpiai bajnok szeretnék lenni.
• Divatbolond vagyok, és imádok vásárolni :D

2.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

• Kik a példaképeid? Isabelle Fuhrman, Cher Lloyd, Troian Bellisairo, Lucy Hale
• Mivel foglalkozol legtöbbet egy nap? Tanulással a suli miatt, és netezéssel, amit az iPod-omon és a telefonomon nyomok :D
• Miért kezdtél blogolni? Mert egyrészt szeretek történeteket írni, és szerkeszteni.
• Mit szeretnél csinálni 10 év múlva? Ezt már leírtam a tényekben.
• Kedvenc sztár? Isabelle Fuhrman, Cher Lloyd, Troian Bellisairo, Lucy Hale, Keegan Allen, Jennifer Lawrence, Leven Rambin
• Ha lenne egy kívánságod, mit kívánnál? Hogy legyen jobb alakom.
• Sorolj fel 5 blogot, amit rendszeresen olvasol! Huh :D wpc.bn, és több most nem jut eszembe :D
• Mi kelti fel egy történtben az érdeklődésed? Eleve az alaptörténet ne legyen rossz. Bármilyen jól is írják, ha az alaptörténet fos :D
• Mi a kedvenc filmed? Hah, ezt is már mondtam :D
• Hány éves vagy? 14 leszek júniusban.
• Mi az életcélod? Ilyen nincs, ahogy alakul, úgy lesz.

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

Sorry nincs 11 ember, akiknek tovább tudnám adni, így kérdések sincsenek. :D Meg most energiám sincs hozzá.
4.) 11 embert kell megjelölni! (Nincs visszajelölés / visszaadás)

Dettó.

10. fejezet - Ez így nem mehet

Hali! :D

Ma ahogy ígértem egy extra rész lesz, ami annyit jelent, hogy a story-ban lesz egy kis izgalom. Rebeka kedvéért nem taszítják el egymást, és ebből majd még több bonyodalom lesz. Lehetséges, hogy mostantól több rész érkezik egy héten belül, mivel van egy alkalmazás a telómon, úgyhogy ... :D Szóval, ez még nem biztos, majd kiírom, és meglátjuk, most pedig jön a fejezet :)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Zene: Grace Potter - Paris 

- Aha. - mondta, majd megint egy lépéssel közelebb jött felém. Valószínűleg érzékelhető volt ahogy megcsuklott a hangom, hogy én sem gondolom komolyan, hogy nem akarom Őt. Megsimogatta az arcomat, és rám mosolygott. Egy ideig álltunk ott egymás szemébe meredve, neki sem volt teljesen tiszta ez a dolog. Nem tudtam, hogy most éppen mit akar, és szerintem ő sem volt tisztában az én érzelmeimmel. Hirtelen felindulásból odahajoltam hozzá, a karjaimat megint csak a nyaka köré kulcsoltam, és megcsókoltam. Gondoltam, hogy ebből nagy baj lesz, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt. A kezeit ismételten a derekamra tette, majd vadul visszacsókolt. Egy jó ideig elvoltunk így, majd lassan a kezeit elkezdte lejjebb engedni, végül "megállapodott" a popsimnál, és elkezdett emelni. Először nem tudtam hova tenni, majd felhúztam a lábaimat, és belé kapaszkodtam. Reméltem, hogy nem vagyok neki túl nehéz, de úgy tűnt nem. Elkezdett egy kicsit hátrálni, majd a bolt ablaka párkányára "ráhelyezett", és ott folytattuk.

- Ezt nem folytathatjuk, Louis. - álltunk le egy kicsit.

- Miért nem? - meresztette rám gyönyörű kék szemeit.

- Mert be kell vásárolnunk! - mosolyogtam rá, majd enyhén eltoltam magamtól, és leugrottam a párkányról. Elindultam be a boltba, és láttam, hogy jön utánam. A vigyor egy pillanatra sem fagyott le a képemről. Gyorsan bepakoltam néhány joghurtot, üdítőt és felvágottat, hogy valamit enni is lehessen. Direkt nem nem raktam be a kosárba Niall kedvenceit, hogy máskor ne fordulhasson elő, hogy a hűtő üres. Viszonylag gyorsan végeztünk, majd mentünk is haza. Louis néha útközben nyomott egy-egy puszit a számra. Pár perc múlva már a ház előtt voltunk. Épp nyúltam a zsebembe, hogy vegyem elő a kulcsomat, közben Louis odahajolt hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hééé! Ne itt! - förmedtem rá.

- Hát hol? - játszotta meg a hülye kisgyereket, és körbe fordult, keresve, hogy hol csinálhatnánk éppen.

- Pssszt! - tettem a mutató ujjam a szája elé, mire végre befogta. Kinyitottam az ajtót, és benyitottunk. A többiek még mindig a tévé előtt elszórva bambultak.

- Louis, hol voltál? - pattant fel Eleanor, és odafutott barátjához, majd megcsókolta. Kicsit csalódottan meredtem magam elé. Mégis mit hittem? Hogy minden oké lesz? Ha együtt is lehetnénk, száz százalék, hogy a srácok plusz Perrie, Danielle és Eleanor is megutálnának. Enyhén megráztam a fejem, és felkaptam egy zacskót.

- Louis lekísért engem a boltba. - válaszoltam a lánynak, közben igyekeztem semmitmondó mégis szúrós tekintettel nézni Louis-ra. Vette az adást. Furcsállva rám sandított, én meg elforgattam a fejem, és bevittem a szatyrokat a konyhába.

- Juj, mit hoztatok? - pattant oda Niall, és elkezdett kutakodni a zacskókban.

Észre sem vettem, de már besötétedett. Szépen elrepült ez a nap. Helyet foglaltam az egyik fotelban, majd épp akkor ért véget a sorozat, amit éppen néztek. A legizgalmasabb jelenetnél hagyták abba, a srácok pedig fujjoltak egy sort, hogy miért épp a legjobb résznél van vége. Ez már csak így van.

- Kinek van kedve Percy Jackson-t nézni? - kérdezte Zayn, majd a többiek morogtak még egy sort.

Komolyan, ha nem lennének programjaink kizárólag filmeket és sorozatokat néznénk? Kemények vagyunk, mint a Rolling Stones.

- Én néznék szívesen! Miről szól? - tettem fel a kezem.

- Valami görög mitológiás cuccról. - vetette nekem oda flegmán a fiú.

Ráhagytam, és hátradőltem a székben. A film már javában ment, mikor Louis sétált le az emeletről, és mellettem foglalt helyet. Csak sóhajtottam egyet. Szinte azonnal felpattantam, és kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Pár perc múlva visszasétáltam, és láttam, hogy jó páran már eltették magukat holnapra.A kanapé másik végében foglaltam helyet, és ezzel le is zártam a dolgot köztem és Louis között. Mit képzel ki ő? Csak kihasználja Eleanor-t, én meg asszisztáltam neki. Ettől kezdett elárasztani a bűntudat.
Úgy fél tizenegy lehetett, mikor már csak én, Louis és Zayn néztük a tévében ugráló félisteneket.
- Oké, nem bírom tovább! Mentem! - állt fel Zayn közben ásítva egyet. Mi nem szóltunk egy szót sem. Zayn komótosan feltrappolt az emeletre, én meg kettesben maradtam Louis-szal. A szoba két végében ültünk, én felhúztam a lábaimat magam elé, a fiú pedig úgy ült a fotel kellős közepén, mint egy kiskirály. Rám nézett, én meg sem mozultam.
- Most meg mi van? - kérdezte végül kicsit feldúltan.
- Hogy mi? - fordultam oda hozzá és felemeltem a hangom.
- Mi a franc bajod van? - ismételte magát.
- Óóó, bocsánat, hogy élek! - kezdtem - Te most komolyan mit gondolsz magadról? Hogy teheted ezt Eleanor-ral? Igen, tudom, én is hunyó vagyok, de mégis csak a te barátnőd. - keltem ki magamból.
- Figyelj! - jött közelebb hozzám - Szakítani fogok vele. - hogy mi?
- Ne.. - tiltakoztam.
- Csak a kedvedért.
- Ne! Nekünk nem szabadna együtt lennünk!
- Miért nem?
- Képzeld el Danielle és Perrie mennyire megutálnának. Azt gondolnák, hogy én kitúrtam Eleanor-t, és akár velük is megtörténhetett volna ez. Ha nem te tetszel meg nekem. Oké, Liam-mel semmi pénzért nem tetszene. - röhögtem el a végét.
- Akkor titokban tartjuk! - hajolt oda hozzám, és hosszan megcsókolt. Lassan elkezdtem emelni a kezem, majd "megállapodtam" a hajánál, és beletúrtam.
- Miért csináljuk ezt? - kérdeztem, közben abbahagytuk egy pillanatra. Nem mondott semmit, csak újra megcsókolt. - Késő van. - kezdtem arra utalni, hogy hagyjuk már abba. - Le kell zuhanyoznom! - érveltem még mindig.
- Majd én segítek! - mosolygott rám, majd felállt, és felém nyújtotta a kezét. Gyengéden megfogtam, majd az emelet felé vettük az irányt. Benyitottunk az ajtómon, majd Louis megállt, és arra várt, hogy elinduljak a mosdóba.
- Te tiszta perverz vagy! - nevettem el magam.
- Vagy ha nem akarsz zuhanyozni, csinálhatunk mást is! - vigyorgott, és elindult felém. Kicsit megijedtem, hogy mit akar csinálni.
Átkarolt a derekamnál, megcsókolt, és kicsit elkezdett hátrafelé lépkedni. Lehuppantunk az ágyra, és ott folytattuk. Forró ajkait szüntelenül az enyémhez nyomta, közben a pólóm alját kezdte el kitapogatózni, majd egy határozott mozdulattal lehúzta rólam. Egyik keze a hajam felé vándorolt, majd megfogta a hajgumit a hajamban, és a copfom - illetve a hajam - lassan a vállamra omlott. Lassan én is kibújtattam a pólójából. Még mindig megállás nélkül csókolóztunk, és pillanatról pillanatra egyre kevesebb ruha volt rajtunk.
Aztán megtörtént...

Másnap reggel

A madarak csicsergésére ébredtem, és arra, hogy a napsugarak igen-igen igyekeznek áttörni a függöny szálait. Lassan felültem az ágyban, és akkor vettem észre, hogy nincs rajtam semmi. Hirtelen oldalra néztem, de nem volt ott senki, csak egy pár ruha. De mindegyik az enyém volt. Felhúztam a térdeimet, és rájuk helyeztem az állam, és úgy próbáltam visszaemlékezni a tegnap éjszakára. Minden beugrott. Minden egyes érintés, minden csók ... és az is.Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy elárasztja a testem a bűntudat. Gyorsan felpattantam, és a zuhanyzóba rohantam, hogy amilyen gyorsan csak tudom lesikáljam magamról a tegnap estét. Rohadt ideges lettem, és már remegtem is. Tíz perc múlva jöttem csak ki, és gyorsan magamra kaptam valami itthoni ruhát. Az este levetett ruháimat gyorsan összeszedtem, és egy galacsinban bedobtam a mosógépbe, és bekapcsoltam. Nem érdekel, ha összemennek, látni sem akarom őket. Visszasétáltam az ágyamhoz, leültem, és a huzatokat meg a lepedőt kezdtem el fölszedni. Ezeket is már csak egy nagyobb galacsinba tudtam gyömöszkölni, majd beraktam a kádba, és a zuhanyrózsával leöblítettem. Hirtelen kopogtak. Gyorsan még körbenéztem a szobában, hátha találok egy kis árulkodó jelet, sietve megigazítottam a hajam, majd lenyomtam a kilincset. Louis volt az.

- Jó reggelt! - lépett be a szobámba egy tálca finomsággal.

- Te mit csinálsz? - kérdeztem, mert tényleg nem tudtam miben sántikál.

- Gondoltam hozok neked egy kis reggelit! - vigyorgott rám.

- Oké, de én nem kérem! - néztem rá komolyan. - Ez így nem mehet! Megemészt a bűntudat. Téged nem?

- Jaj, ne legyél már ilyen besavanyodott! - adta a laza fiút.

- Figyelj! - ültettem le az ágyra - Mi lenne, ha megpróbálnád újrakezdeni Eleanor-ral? Mindenkinek jobb lenne így.

- De...

- Nekem is jobb lenne. - húztam el a szám szélét, és próbáltam valami mosolyféleséget erőltetni az arcomra.

- Rendben! - nézett rám kicsit elkeseredve, majd kisétált a szobából. Most gondolom fut Eleanor-hoz, mintha mi sem történt volna. Én meg megyek jópofizni a többiekhez, mintha mi sem történt volna.

Közérdekű

Hali!

Ugye aki korábban olvasta a blogomat (light-up-my-world.blog.neon.hu), az láthatta, és olvashatta is, hogy miért is költöztettem el a lapot. Remélem megértitek, és nem veszítek olvasókat, de szerintem blogspot-on egyrészt könnyebb blogolni, másrészt pedig nekem valahogy családiasabb, és itt sokkal több lehetőség van. Ha szeretnétek, kommenteljetek, iratkozzatok fel, és ha még nem tettétek volna, olvassátok el az eddigi fejezeteket.
Ezen a héten sajnos új rész nem jön, bár már elkezdetem írni, de sajnos nem tudom befejezni, mert kevés az időm, az ötletem meg sok :D Kárpótlásképp csináltam egy menüt, amiben a szereplőkről vannak információk, szóval, aki unatkozik, annak ajánlom figyelmébe. Úgyhogy most már navigáljatok át erre a lapra, írjatok nekem, komiba, vagy a chat-be, jöhet mindenhova :) Puszi!

9. fejezet - Let me k i s s you

Louis szemszöge

Hihetetlenül jól éreztem magam Belle-lel, igazából még örülök is, hogy úgy alakult, hogy ketten maradtunk. Kár, hogy el lett rontva a vége azzal a kiscsajjal, pedig én szívesen vettem volna neki nyalókát, cserébe ha abbahagyja a nyávogást. Viszont mikor a sok rajongó észrevett minket, elkezdtünk rohanni a kijárat felé, és az autókhoz futottunk volna. Azonban akadt egy kis bökkenő, hogy a kocsik nem voltak ott. A többiek biztos már hazamentek. A nagy tömeg meg csak úgy rohant felénk, mi meg nem tudtunk mit csinálni.

- Basszus, most mi legyen? - túrt bele a hajába Belle, és idegesen körbekémlelt.

- Gyere! - kezdtem el futni, közben megragadtam a lány kezét, és magam után húztam. Egy sikátorféleségbe értünk, ami tele volt graffitivel fújkálva, és a szag sem volt a legkellemesebb. Egy óriási szemetes mögé bújtunk, és vártunk mi lesz. Láttam, ahogy néhány fan egy pillanatra megtorpan az utca elején, és azt nézik, hogy ott vagyunk-e. Becsuktam a szemem, és úgy imádkoztam, hogy menjenek tovább. Bevált! A pár lány továbbfutott, mert az egyik elkiáltotta magát, hogy állítólag észrevett. Még egy darabig némán guggoltunk, nehogy a lassabb rajongók még kiszúrjanak, majd mikor úgy éreztük már tiszta a levegő, felálltunk, és kisétáltunk az utcából.

- Huh! Ez nem sokon múlt! - fújta ki magát Belle.

- Hát nem! - értettem egyet - Mehetünk haza? - mosolyogtam rá, majd válaszul egy bólintást küldött felém.

Isabelle szemszöge

Ahogy végre vége lett a kis incidensnek, elindultunk haza. Nekem még mindig a kezemben volt a tigrisem, ami egy kicsit összekoszolódott a kuka mögött, de nem igazán érdekelt.

- És mióta vagytok együtt Eleanor-ral? - kérdeztem, mert egy kicsit érdekelt.

- Nem tudom pontosan, talán egy éve. Bár mostanra kicsit ellaposodott a kapcsolatunk. - vallotta be, és egy kicsit meglepett.

- Tényleg? Pedig nem látszik.

- Igen, próbálom leplezni. Vagy inkább, hogy ő boldog legyen. Már nem érzem vele annyira jól magam, mint amikor összejöttünk. - mesélte. Nem tudom, szerintem ez nem fair Eleanor-ral szemben. Oké, nem vagyunk puszipajtások, vagy ilyesmi, de egy kicsit kezdtem megsajnálni.

- Óóó. - mondtam végül csak ennyit. Nem kellett sok, és hazaértünk. Mivel egyikük sem hozott kulcsot, becsöngettünk, hátha a többiek már hazaértek.

- Ti meg mi a fenét csináltatok ennyi ideig? - nyitott ajtót Liam "kedvesen".

- Nyugi, haver! Csak engedj be! - csitította Louis.

- Tudjátok ti mennyi az idő? - kérdezte hevesen a bátyám, közben félrelépett, hogy be tudjunk menni az ajtón. Gyorsan az Ice Watch órámra pillantottam, és leolvastam róla, hogy három óra van. Te jó ég! Így elfutott volna az idő? Úgy tizenegy óra tájékán indultunk el a parkba. - És a telefont sem tudjátok felvenni! Röhej! - tombolta ki magát még mindig Liam. - Isabelle, neked meg az emeleten csörgött! - szólított a teljes nevemen, ami sosem jelent jót. Csak próbáltam visszafojtani a röhögésem, és mint aki megbánta a dolgot, lehajtottam a fejem.

- Ugyan már! Most pár óra nem a világ! - próbát menteni mindkettőnket Louis.

- A telefont azért bekapcsolhattad volna! - rágódott Liam még midig a telefon témán.

- Figyu, ezen most felesleges összeveszni, itt vagyunk az a lényeg, és majd máskor Louis bekapcsolja a telóját, én meg magammal viszem! - zártam le részemről a témát, és úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba, és átöltözöm. Benyitottam az ajtón, majd az ablakhoz léptem, és felhúztam a redőnyt, majd kinyitottam az ablakot. A szekrényből kivettem egy itthoni sortot, és egy topot. Az netbook-om bekapcsoltam, majd az ágyra dobtam. Gyorsan lespuriztam, és készítettem magamnak egy forrócsokit, majd újra felmentem. Megnéztem néhány új Pretty Little Liars részt, mert amióta itt vagyok nem is láttam, és azóta kijött pár új.

Pár óra múlva

Jól elszaladt az idő, a pár részből, amit megnéztem hat lett, de nem tudtam abbahagyni egyszerűen, mert olyan izgalmas volt! Úgy hét óra felé eszméltem föl, majd gondoltam lemegyek a többiekhez. Épp a Harry Potter-t nézték, úgyhogy gondoltam nem zavarok be, ezért csak leültem közéjük.

- Ez melyik rész? - suttogtam oda Louis-nak, remélvén, hogy nem egy nagy jelenetet zavartam meg.

- A hetedik asszem. - válaszolt kedvesen. Elmosolyodtam, majd próbáltam kitalálni most épp mi történhet. Valahogy nem tudod lekötni, és egy kis zajt hallottam a konyhából, úgyhogy elhatároztam, hogy odamegyek. Nem láttam senkit, az "illető", aki általában itt szokott lógni, gondolom gyorsan elslisszolt. Kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyek belőle valami rágcsát, de ahogy észrevettem kongott az ürességtől.

- NIALL! - kiáltottam, olyan hangosan, hogy én magam is megijedtem.

- Igen? - hallottam az illető hangját, ami meglehetősen félénk volt.

- Ez mi? - kérdeztem, majd kijjebb tártam a hűtő ajtaját.

- Hűtő? - kérdezte, mintha nem tudnám, hogy épp mit csinálok.

- Azt én is tudom. De miért üres?

- Nem tudom, biztos elfogyott a kaja.

- Ajj! Te etted ki? - örjöngtem de közben röhögtem is.

- Hát. Lehetséges. - kezdte el a körmét piszkálni.

- Szuper! - indultam fel az emeletre, hogy átöltözzek, mert úgy döntöttem, hogyha senki sem képes lemenni, akkor majd én veszek egy-két dolgot. Gyorsan magamra kaptam egy nacit és egy kényelmes pólót, a hajamat pedig copfba fogtam, majd szaladtam is. Nem vittem sok pénzt, mert nem terveztem egy nagy bevásárlást tartani, csak pár joghurt meg néhány kaja, amiből szendvicset lehet csinálni. Nem tudtam pontosan hol van a bolt, így csak mentem erre-arra hátha találok egyet. És tíz perc sem kellett, mert találtam egyet, viszont épp, hogy bementem volna, egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Belle, várj! - megfordultam, és megláttam Louis-t. - Mit csinálsz?

- Szia! - köszöntöttem kedvesen - Én csak lejöttem venni pár kaját, mert Niall kiette a hűtőt. - mondtam.

- Figyelj, mondanom kell valamit... - mondta sejtelmesen.

- És ezt pont itt? - kérdeztem, mikor a bejáratnál egy öreg nénike majdnem fellökött, mivel pont az ajtóban álltam meg.

- Igen, négyszemközt. - mosolygott rám.

- Rendben, hallgatlak! - néztem rá, nem mondtam neki, de egy kicsit megijesztett.

- Nagyon jó volt ma veled. - kezdte.

- Igen, veled is. - mondtam, de még nem tudtam, hogy "mire készül".

- Figyelj, Belle! Én gondolkodtam, és... - lépett közelebb hozzám, és átkarolt a derekamnál.

- Mit szeretnél? - kérdeztem, és próbáltam nem mozogni. Louis nem mondott semmit, az ajkait a nyakamon éreztem, ahogy kisebb puszikat nyom rá. A kezeit még mindig a derekamon pihentette, én becsuktam a szemeim, kicsit élvezkedve, majd feleszméltem.

- Héé! - toltam el egy kicsit magamtól. - Mit csinálsz? - kérdeztem, bár nyilvánvaló volt.

- Azt, amit éppen érzek. - micsoda költő lett belőle hirtelen. Épp, hogy kimondta a mondatot, magához húzott és megcsókolt. Hosszú, szenvedélyes csók volt, amit én is viszonoztam. Fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, csak elengedtem magam, és hagytam, hogy Louis irányítson. A kezemet a nyaka köré kulcsoltam, Ő pedig közelebb húzott magához. Beletellett pár percbe, mire eljutott a tudatomig, hogy mit is csinálok éppen. Elkapta a fejem, és lesütöttem a szemem. A kezemet leengedtem, és egy lépéssel távolabb mentem Tőle.

- Mi az? - kérdezte mosolyogva. Ez most valahogy nem hatott meg. Dühös lettem.

- Hogy mi van? Louis, neked barátnőd van, én meg csak úgy leállok veled itt smárolni! - keltem ki magamból. - Nem érzed ennek a súlyát?

- Héé, nyugi! - lépett megint közelebb, és már indította volna a karját, hogy átkaroljon, de megint eltoltam magamtól. Nem mondtam semmit, csak hosszan a szemébe néztem. - Most mi van? - nézett rám, és már kezdett ő is ideges lenni. - Nem akarod?

- Nem! - vágtam rá szinte azonnal, de a hangom olyan elcsukló és erőtlen volt, hogy még én sem vettem komolyan.

8. fejezet - Egy őrült délután

Boldogan ugrottam ki a kocsiból, és úgy vettem észre, hogy a többiek is hasonlóan fel voltak dobva. És akkor így nyolcan sétáltunk a kasszához, ahol vettünk mindenkinek egy-egy jegyet, majd besétáltunk a parkba.

- Szerintem menjünk máris a büfébe! - kiáltott Niall, majd intett, hogy kövessük. Mi csak röhögve nézünk egymásra, mivel eszünk ágában sem volt követni. Niall mikor észrevette, hogy senki sem követi, megfordult és újra megszólalt: - Na, mi lesz már? Mire vártok, csodára? Az csak a büfében van, úgyhogy nyomás! - kalimpált a kezével, és jelzett, hogy induljunk már.

- Nem vagy te normális! Noormáális?! - hadonászott Louis a kezével, amivel arra akart utalni, hogy Niall nem komplett. Mi lányok meg csak magunkban kuncogtunk.

- Oké, akkor mit nézzünk meg elsőként? - tette fel a kérdést Liam.

- Szerintem menjünk dodzsemezni! - adott egy ötletet Perrie, és úgy tűnt mindenki egyet ért vele, kivéve Niall-t, aki még mindig a büfés incidens miatt duzzogott.

- Nyugi, haver! Utána elmegyünk veled a kajáldába! - veregette meg Zayn Niall hátát. Ettől a mondattól a fiú máris jobb kedvre derült, és elindultunk a dodzsemek felé.

Egy fedett helyiséghez értünk, ahol max hangerőn üvöltött Pitbull Don't stop the party c. száma. Beálltunk a sorba, majd úgy egy öt perc múlva már mehettünk is. Kétszemélyes kocsik voltak, én Liam-mel ültem egybe, Zayn Perrie-vel volt, Eleanor Danielle-lel és végül Niall volt Louis-szal. Én még be sem kötöttem az övemet, mikor Zayn nekünk hajtotta a kis autóját, ami akkorát csattant, hogy majdnem kirepültem belőle.

- Hééé! - kiáltott Liam, majd beletaposott a gázba, és elindultunk Perrie-ék nyomába. Zayn úgy röhögött, mint egy kisgyerek, Perrie is nagyban vigyorgott, Danielle és Eleanor azt próbálta megfejteni, hogy hogyan működik a kocsijuk, Louis és Niall is már száguldozott. Az utóbb említettek annyira kikapcsolódtak, hogy szinte mindenkinek, még minden falnak is nekimentek, plusz elgázolták a lányokat.

- Barom! - cseszte le Eleanor barátját, majd sértődötten elkezdett a leglassabb sebességgel menni. Még zötykölődtünk egy darabig, majd lefújták a menetet, így ki kellett szállnunk a kocsikból.

- Huh, ez nem volt semmi! - fújtam ki magam. A többség együtt érzett velem, kivéve Eleanor-t, aki nagyon megharagudott Louis-ra, bár nem is tudnom miért. Lou odament hozzá, és megvigasztalta egy csókkal, amitől Eleanor megbékélt.

Mint, ahogy ígértük elkísértük Niall-t a büfébe, ami nem volt nagyon messze a dodzsemtől. Niall már törzsvásárló volt a kajáldában, így csak kérte a "szokásost", ami egy óriás hotdog volt kólával.

- Megvagyok! - szólt tele kézzel, és tele szájjal, mi csak nevettünk egyet, és Zayn kérésére a hullámvasút felé vettük az irányt. Út közben elsétáltunk egy hatalmas oszlop mellett, amire felhúzták az embereket, és ott lógatták őket. Hallottam a többiek jajveszékelését, és azt vontam le belőle, hogy álmukban sem szállnának fel rá. Közben megérkeztünk a hullámvasúthoz. Niall még gyorsan befalta a szendvicsét, majd beültünk egy-egy kocsiba, ami megint csak kétszemélyes volt, itt viszont a felállás ez lett: Louis és Eleanor, Liam és Danielle, Perrie és Zayn, végül én mentem Niall-lel. Őszintén reméltem, hogy nem fog lehányni azután a sok kaja után, de talán jobb, ha mellette ülök, mintsem, hogy előtte. Szegény Zayn. Nem kellett sok, hogy elinduljunk, a "vonat" nagyon gyorsan haladt, és annyi kanyar volt benne, hogy egyszer jobbra, másszor pedig balra dőltünk. Volt benne egy hurok, is, úgyhogy fejjel lefele is láttam már a világot. Eleanor elég viccesen sikítozott, a többiek nagyjából csendben voltak, ahogy én is. Mikor leszálltunk mindenki szédelegve és mosolyogva lépett ki a vagonból.

- Na, asszem én okádok! - fogta a hasát Niall, és azt színlelte, hogy mindjárt kidobja a taccsot.

- Megyünk még egyszer? Ez rohadt jó volt! - ujjongtam, majd a többiek nagy nehezen beleegyeztek. Így mentünk még egy kört, amit megint nagyon élveztem. Már láttam a srácok arcán, hogy nekik ennyi elég volt, és, hogy meglehetősen elszédültek, de nekem még mindig nem volt elég. - Ki jön velem még egy kört? - kérdeztem játékosan, majd akadt egy jelentkező.

- Én benne vagyok! - tette fel Louis a kezét vigyorogva. Úgy láttam a többiek nem lelkesedtek annyira az ötletért.

- Oké, akkor ti menjetek, mi megyünk tovább! - szólalt meg először Danielle. - Aztán majd valahol összefutunk - legyintett.

- Indulhatunk? - néztem rá Louis-ra, aki válasz képpen beült az egyik kocsiba. Helyet foglaltam mellette, és pár perc múlva már indultunk is. Láttam az arcán, hogy neki is nagyon tetszik, és amit a legjobban élvezett az a hurok volt. Mikor megint a végére értünk, rákérdezett, hogy szeretnék-e még menni, én persze boldogan elfogadtam az ajánlatát. Még háromszor felültünk a kis "vasútra", ami egyre jobb volt.

- Na, most már hagyjunk mást is sorra kerülni! - nyökögtem, és bocsánatkérő tekintettel néztem a már húsz perce váró apukára és két kislányára. Louis kiszállt a kocsiból, majd én következtem, de ahelyett, hogy elsétáltam volna, megbotlottam a vagon aljában. Szerencsére nem estem pofára, mivel egy kéz "megtartott". Lassan néztem fel rá, és láttam, hogy ő is épp a tekintetemet keresi. Hirtelen kaptam el a tekintetemet, és láttam, hogy ő is veszi az adást. Gyorsan leporoltam magam, majd szerényen rámosolyogtam, jelezve, hogy mehetünk.

- Na, akkor megyünk valahova, vagy megkeressük a többieket? - kérdeztem.

- Szerintem menjünk valahova. - utánozott engem, amin én csak röhögtem.

- Oké, akkor szellemvasút? - kérdeztem.

- A hullámvasút után? Inkább válasszunk valami "lájtosabb" szerelvényt! - tiltakozott.

- Szerintem te inkább beijedtél! - ugrottam elé, és olvastam a képére. Ő csak sértődötten nézett rám, majd belém karolt, és nagy fordulatot véve a szellemvasútot céloztuk meg.

Egy jó nagy épület volt, amiből farkasüvöltés hallatszott, ami többé-kevésbé elnyomta a többi állomásból szűrődő zenéket és zajokat. Besétáltunk, majd helyet foglaltunk, és szinte azonnal odajött hozzánk egy segéd, majd bekötötte a biztonsági öveinket, és egy "Bátorság!" mondattal sugallta, hogy "élvezni" fogjuk. Kikerekedett szemekkel néztem a mellettem ülő Louis-ra, aki ugyanúgy megdöbbent, mint én. Hirtelen elindultunk, és éreztem, hogy hosszú út vár ránk. Először pókokat lógattak a nyakunkba, majd néhány szellem összeborzolta a hajunkat, utána egy múmia esett az ölünkbe, amit én gyorsan kihajítottam, majd jöttek a vámpírok, a zombik, és még sok más ijesztő teremtmény. Mikor végre vége lett, gyorsan kiszaladtunk, mert asszem mindketten kellőképpen besz*rtunk. Egymásra néztünk, és mikor megpillantottuk egymás ijedt fejét egyszer csak hatalmas röhögésben törtünk ki. Megtárgyaltuk, hogy a következő állomás az Elvarázsolt Kastély lesz, így oda is gyalogoltunk. Valami mókás zene szólt, ami nagyon jó összhatást keltett a kastély kinézetével együtt. Bementünk az ajtón, amin alig fértünk be, mivel elég apró volt, majd egy futószalaghoz értünk. Louis bátran előre ment, de ahogy rálépett a mozgó szalagra, rögtön eltanyázott egy "B...meg" kíséretében. Én épp röhögni próbáltam, de magával rántott, így én is a földön kötöttem ki, ahol befejeztem a megkezdett nevetést. Tovább menve volt néhány tükör, ami nagyon vicces volt, majd volt egy rúd, ahol fel kellett mászni, és Louis nagyon fantáziával teli arccal bámulta, ahogy felszerencsétlenkedem magam, de utána én is jól kinevettem őt, mikor ő következett. A vár után benéztünk még néhány házba, például egy körhintára, még egy hullámvasútra, ami kisgyerekeknek való. Louis kérésére benéztünk egy jósnőhöz is, ami elég bizarr volt.

- Sziasztok kedveskéim, foglaljatok helyet! - köszöntött a banya mézes-mázos hangon. - Jósolhatok nektek? - kérdezte. Nem, azért jöttünk, hogy fejen álljon! Persze, hogy jósoljon! Mi csak bólintottunk, majd kérte, hogy nyújtsuk oda neki a kezünket, majd megfogta, és a tenyerünkbe kis köröket rajzolva csukott szemmel mormogva összpontosított. - Igen, látom! - fejezte be, majd ránk nézett. - Még jobban egymásra találtok, de ehhez több időt kell eltöltenetek egymással! - mondta.

- Ööööm, ez valami félreértés lesz! - tiltakoztam.

- Miért aranyom? - hitetlenkedett a nő.

- Azért, mert mi nem is járunk. Hogyan találnánk még jobban egymásra? Mi csak barátok vagyunk! - álltam fel és védtem meg az igazam.

- Hát akkor nagyon egyszerű, össze fogtok jönni! - mondta megint az asszony.

- Nem, az nem lehet! Neki barátnője van! - mutattam a mellettem ülő Louis-ra. - Azt hiszem mi most megyünk! - rángattam fel a fiút a székből, és kimentünk a helyiségből.

- Oké, ez fura volt! - ébredt fel a döbbenetből.

- Kicsit? - néztem rá, majd sóhajtottam egyet. - Nem szeretnél felmenni oda? - kérdeztem, majd arra az oszlopra mutattam, amit az elején láttam, és ahol ott lógtak az emberek. Louis rám nézett, majd elmosolyodott, és elindultunk az oszlop irányába. Kicsit várni kellett a következő menetig, de nagyon megérte. Úgy húsz méter magasban voltunk, ahol beláttuk egész Londont. Gyönyörű volt. Sajnos csak öt percig élvezhettük a magasban lógást, mivel leengedtek. Tovább sétáltunk, majd egy céllövöldénél kötöttünk ki.

- Dobok magamnak egy tigrist! - szólaltam meg, majd megfogtam egy labdát, és a gondosan beállított konzervdobozokra céloztam, majd eldobtam. Az egyik a tetején lerepült, de a többi ugyanúgy maradt. Ciccegtem egyet, majd Louis elvett egy lasztit, és jól leoltott.

- Lekvár! - mosolyodott el, majd megcélozta a dobozokat, és lőtt. Neki három repült le az ötből.

- Gyerünk, fiam! Szerezd meg a kislánynak a tigrist! - biztatta az öregember, aki a céllövöldét vezette Louis-t. A fiú egy újabb emelvényhez lépett, és egy új labda kíséretével az összes öt dobozt ledöntötte.

- Juhúú! - ugrottam kettőt, majd a bácsi odanyújtotta nekem a legnagyobb tigrist, ami majdnem akkora volt, mint én. Hálásan néztem Louis-ra.

- Köszi! - túrtam bele a hajamba, majd elindultunk valamerre. Nézelődtünk erre-arra, majd Louis kérésére megálltunk a fagyis előtt.

- Kérsz? - kérdezte. Én válaszul csak felemeltem a plüsstigrist, jelezve, hogy tele van a kezem, így nem tudok fagyit enni. Ő csak bólintott egyet.

- Jó, akkor egy répás fagyit szeretnék! - nézett az eladó csajra, aki elég furán nézett ránk.

- Nincsen répás ízű fagyink! Viszont van epres, csoki, vaníliás... - sorolta volna, de a fiú közbeszakította.

- Nincs répás fagyi? Milyen hely ez? Be fogom perelni! - fenyegetőzött, és majdnem elröhögte magát, de próbált nem kiesni a szerepéből. - Nem is kérek semmi! - sétált el sértődötten. Bele sem merek gondolni, mit érezhetett az a lány. Egy dilis fiú, aki répás fagyira éhes, és egy lány, aki egy akkora plüsstigrissel császkál, mint saját maga.

- Miért csináltad ezt? - néztem rá mosolyogva.

- Mert, ha te nem eszel, akkor én sem! - nézett rám, de nem figyelt előre, ezért majdnem elgázolt egy kislányt. - Jajj, ne haragudj! - próbálta vigasztalni.

- Miért nem nézel a lábad elé? - kérdezte a copfos lány, aki úgy hét éves lehetett, és a kezében egy nyalókát tartott. Durcásan nézett Louis-ra, majd egyik pillanatról a másikra a tekintete ellágyult, és inkább kiváncsian nézett a srácra. - Úristen! Te vagy Louis Tomlinson! - kiáltotta még egy kicsit halkan.

- Neee! Psszt! - tette Louis a mutató ujját a lány szájára, de úgy tűnt nem használ.

- Te vagy Louis... - kezdte megint.

- Veszek neked még egy nyalókát, csak maradj már csöndben! - próbálkozott megint.

- TE VAGY LOUIS TOMLINSON! - ordította el magát a kislány, ami nagyon furcsa volt, mert nem is tudom, hogy jöhet ki egy ilyen kis teremtményből ilyen nagy hang. Louis segítségkérően nézett rám, miközben láttam, hogy a többi ember tekintete ránk szegeződik, és úgy tizenöt fiatal lány egy emberként rohanni kezdett felénk. Louis megragadta a kezem, és maga után vonszolva rohantunk. Vajon hol lehetnek a többiek?

7. fejezet - Ki az a Rebecca?

Kicsit fura volt az, amit Eleanor mondott. Hogy kedvel engem? Biztos. Hát lehet. Igen, erre az egyetlen értelmes szó az az, hogy furcsa. Nem is mondtam több mindent, csak valami bólintásszerűséget produkáltam. Mást ő sem mondott, csak a tévét bámultuk. Az én esetemben inkább csak magam elé bámultam. Miközben Louis a teát főzte (vagy mi), addig a többiek is lassan felébredtek. Egyetlen ember nem érkezett még meg közénk. Harry. Különösebben nem izgatott, arra gondoltam, biztos még alszik. Ahogy Liam az emeletről sétált le, közben egy kérdést tett fel úgy mindenkinek.

- Héé, nem tudjátok Harold hova tűnt? - kérdezte, mivel az emeleten nem találta.

- Nem alszik még? - tippelt Perrie.

- Most voltam fent, és nincs ott. - adta meg az egyszerű választ a bátyám.

- De akkor hol lehet? - értetlenkedett Zayn. Abban a pillanatban, ahogy feltette a kérdést, hallani lehetett a bejárati ajtó hangját, amin Harry jött be.

- Hát te meg hol voltál, haver? - állította meg a fiút Niall, aki éppen az emeletre iszkolt volna.

- Sehol. - felelte barátságtalanul a srác, úgy, hogy még Niall szemébe sem nézett, és közben próbálta eltolni maga elől barátját.

- Héé! Mi van veled, gyerek? - jött be a képbe Louis is, és szétszedte Harry-t és Niall-t. Harold-ot a karjánál fogta meg, ami úgy tűnt nem tetszett a srácnak.

- Aúúú! - válaszolt csak így. Szúrós szemmel nézett Louis-ra, majd a karjához nyúlt.

- Mit csináltál? - kérdezte Liam is.

- Semmi közötök hozzá! - vágta be a durcit Harry, aki még mindig a karját simogatta és úgy nézett a fiúkra, mint, aki azonnal megöli őket.

- Mi van a karoddal? Mutasd már! - esett neki Niall, majd nagy nehezen felhajtotta haverja pulcsijának ujját. A srácok csak döbbenten nézték bandatagjuk karját, amin gondolom volt valami érdekes. Valami olyan, amit biztos nem Louis csinált, azzal, hogy megszorította.

- Ki az a Rebecca? - tette fel a kérdést Zayn, és én erre máris felkaptam a fejem, és a lányokkal mi is odasétáltunk.

- Senki! - tépte ki a kezét a fiúk szorításából Harry.

- Biztos lehet valaki, ha magadra tetováltattad a nevét! - bizonygatta Louis.

- Na, mivan becsajoztál? - röhögött Niall - Végre... - tette hozzá még halkan motyogva.

- Igen, becsajoztam, ha annyira tudni akarjátok! Most pedig engedelmetekkel szeretnék menni, mert találkozom vele! - felelte olyan barátságtalanul, hogy az már megijesztett.

- De hát, miért nem mondtad el, hogy barátnőd van? - kérdezte Louis.

- És mióta van neked? Gondolom nem két napja, ha máris tetkód van róla. - próbálkozott nála Liam.

- Hé, ha annyira tudni akarjátok, akkor elmondom, csak hogy lerázzalak végre titeket! Tegnap találkoztam vele. Most már mehetek? - adta meg a megdöbbentő választ Harry.

- Egy napja? Ez komoly? Te normális vagy? - kérte számon Zayn barátját. Sajnos ezt Harry már nem hiszem, hogy hallotta, mert kiviharzott az ajtón.

- Oké. Ti tudjátok ki ez a csaj? - fordult felénk az előbb ledöbbent Liam. Mi csak megvontuk a vállunkat, közben a szemünk kidülledve maradt. Harry-nek barátnője van? Jó, na, nem vagyok féltékeny, mert nincs miért. De azért ez fura. Tegnap tényleg nem volt itthon. És közben becsajozott? Ez a lány nagyon az ujja köré csavarhatta, hogy Harry-nek már tetkója is van róla. Mindenesetre egy kicsit félek, hogy mi lesz ebből.

Harry szemszöge

Rohadtul nem értettem a srácok mit értetlenkedtek. Van egy barátnőm. És? Muszáj számon kérniük? Nem kell mindenről beszámolnom nekik. Az meg, hogy van róla egy tetkóm, az legyen az én dolgom. Úgyhogy nem nagyon érdekelt, hogy a fiúk mit gondolnak. Ott hagytam őket, hadd egye őket a fene. Azt sajnálom egyedül, hogy azért mentem haza, hogy elvigyek magammal pár cuccot. De nem érdekel, mert már egy percig sem bírtam ott maradni közöttük. Tehát elindultam be a városba, ahol a Starbucks előtt beszéltem meg találkozót Rebeccá-val. Már épp ott állt, úgyhogy elég mérges voltam a srácokra, hogy elhúzták az időt.

- Sziaaaa! - köszöntött, majd a nyakam köré kulcsolta a karját, és megcsókolt. Természetesen visszacsókoltam. Mikor lassan elhajolt tőlem, gondoltam megmutatom neki az új tetkóm. Némán tűrtem fel a pulcsim ujját, közben láttam, hogy Rebecca kedvesen mosolyog. Láttam, ahogyan megmutatom neki elneveti magát. - Azta! - nyögte ki végül, és gyengéden megsimogatta ott a bőröm.

- Örülsz? - tettem fel egy hülye kérdést, de gondolom megkérdezem.

- Igen, ez rohadt jó lett! - nevette el magát ismét. - Úgy látom nagyon fontos vagyok neked. - nézett rám úgy, hogy a szája fülig ért.

- Te nem akarsz egyet? - kérdeztem megint egyet tőle, majd mikor a mondat végére értem, láttam, hogy egy kicsit habozott, majd egy kicsit erőltetett mosoly jelent meg az arcán.

- Nem tudom, kicsit félek tetoválást csináltatni... mert tudod, nekem ez lenne az első. - fogta meg a kezem, közben a fejét oldalra fordította. - De nagyon cuki vagy, hogy csináltattál rólam! - mondta, majd lassan elkezdtünk előre sétálni.

Úgy fél órán át dumáltunk miközben fel-alá jártunk a városban, néha meg-meg álltunk smárolni, amit ha jól láttam néhány fotós el is csípett, úgyhogy holnap már mi leszünk a legnagyobb főatrakció. Gondolom a rajongóim azt fogják gondolni Rebeccá-ról, hogy ő is csak két hétig lesz nekem, meg nem örülnek, hogy boldogok vagyunk, hanem azt hiszik majd, hogy Rebecca csak kihasznál engem. Őszintén, utálom azokat az embereket, akik ilyeneken gondolkoznak naphosszat.

Isabelle szemszöge

Miután Harry elhúzott találkozni a legújabb barátnőjével, mi otthon lesokkolva ültünk, volt aki a földön, volt aki a nappaliban és aki a konyhában meg az étkezőben.

- Ez tiszta hülye! Komolyan, gyűjti a tetkókat vagy mi? A csajjal annyira nincs még bajom, de igazán bemutathatta volna vagy legalább mondhatott volna róla valamit. - hőbörgött Liam.

- Figyu, most ne ezen rágódjunk, hanem inkább csináljunk valami programot! - ajánlottam fel.

- Ez jó ötlet! - értett velem egyet Perrie. - És hova menjünk?

- Vidámpark? - adott egy ötletet Niall. A srácok első reakciója az volt, hogy röhögtek egyet.

- Ez nem is rossz ötlet! - szólalt meg Danielle is.

- Oké. Akkor menjünk a vidámparkba! - röhögött Louis. - Mindenkinek jó? - kérdezte, majd végignézett mindenkin, és mikor rám pillantott észrevettem, hogy elidőzik rajtam. Én csak elmosolyodtam, majd bólintottam, hogy részemről oké a program. Mindenki benne volt, úgyhogy elkezdtünk készülődni, én felmentem a szobámba, felöltözni. Egy tépett farmer, egy mintás bő póló és a bakancsom mellett döntöttem. Úgyhogy lesétáltam, és úgy vettem észre, hogy nagyjából mindenki elkészült, kivéve Zayn-t, aki még a haját igazgatta. Egy tíz percbe telt, mire ő is elkészült végre.

- Szerintem én gyorsan felhívom Harry-t. - mondta Liam. Senki sem reagált rá, kivéve Danielle, aki odafutott barátjához.

- Hangosítsd ki! - kérte a bátyámat, amit azonnal meg is csinált. Harry az ötödik kicsöngésre vette csak fel, és egy barátságtalan "Mivan?"-nal köszönt.

- Nincs kedved velünk vidámparkba jönni? - kérdezte Danielle, majd Harry megint csak elég szemét volt velünk, mert egy "Inkább kihagyom"-mal elintézte a dolgot, és letette. Mindenki kidülledt szemekkel nézett a másikra, és egyikünk sem tudta, hogy most mi van.

- Akkor szerintem induljunk! - törte meg a csendet Zayn, aki gondolom attól félt, hogy a haja megint szétmegy, és akkor még tíz percig kéne piszkálnia. Úgyhogy kisétáltunk az ajtón, és a kocsikhoz mentünk. Liam kocsijába szálltam be, ahova beült még Danielle és Niall is. Perrie, Louis és Eleanor is Zayn autójával utazott.

Hátul Niall társaságában bámultunk ki az ablakon, és csodáltuk London szépségeit. Egy húsz percbe telt, mire megérkeztünk a vidámparkhoz.

6. fejezet - Bár tudnám mit csináljak...

Ahogy lehuppantak az kanapéra, a többiek mind odaültek melléjük, hangosan röhögcséltek, én meg valahogy nem találtam a helyem. Csak álltam ott, próbáltam eldönteni, hogy most hogyan reagáljak. Nem nagyon vettem észre, hogy foglalkoznának velem, ezért inkább úgy döntöttem, hogy nem rontom tovább a levegőt. Lassan felsétáltam a lépcsőn kicsit letörten. A szobámba érkeztem, ahol leültem az asztalomhoz. Pár percig csak bámultam magam elé, majd egy kis habozás után bekapcsoltam a laptop-om, ahol egyenesen a youtube-ra kattintottam. Hallgattam néhány dalt, ami mindig jó kedvre derít, és egy kicsit sikerült felvidulnom. De valahogy úgy érzem, hogy nem vagyok idevaló. Biztos azért, mert azóta amióta itt vagyok nem csak velem foglalkoznak. Igen, ez így hülyén hangzik nagyon is, és tudom, hogy nem szabad féltékenynek lennem, mert felesleges. Hiszen most érkeztek, biztos fáradtak még, és nincs energiájuk, hogy ismerkedjenek. Hirtelen minden szomorúságom elszállt, és újult erővel sétáltam ki megint a szobámból, és lesiettem a nappaliba. A többiek elszórva a házban mentek erre-arra, Eleanor és Louis pedig a kanapén ülve andalogtak. Úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk, és leültem a fotelba.

- Szia hugi, kérsz valamit vacsorára? - kérdezte Liam, aki épp leült mellém.

- Ó, nem köszi, nemrég ettem. - adtam meg neki a választ. - Amúgy milyen volt az út? - kérdeztem az új lakókat feléjük fordulva. Eleanor lassan emelte fel a fejét Louis válláról, és úgy tűnt nagyon meg kell erőltetnie magát, hogy adjon egy normális választ.

- Jó volt, csak hosszú. - felelte kurtán, majd Lou felé fordult, és nyomott egy puszit a fiú arcára. - És amúgy hogy hogy most itt laksz? Úgy értem tudom, hogy Liam testvére vagy meg minden, de miért költöztél ide? Nem, mintha zavarna vagy ilyenek. - magyarázott a csaj.

- Egy itteni egyetemre fogok járni, és ezért így egyszerűbb volt, hogy nem kell minden nap órákat utaznom. De ti nem is tudtatok rólam? Mert Liam azt mondta, hogy szólt mindenkinek. - merült fel bennem egy jogos kérdés, majd Liam-re néztem.

- Hát, az a helyzet, hogy titeket elfelejtettelek megkérdezni, csak az ittenieket. - mutatott a többiek felé és próbálta menteni magát.

- Vagy úgy! - világosodtam meg.

A délután további része úgy telt, hogy csoportosan beszélgettünk, inkább Eleanor-t és Louis-t támadták kérdésekkel. Én is sokat dumáltam velük, és egészen szimpatikusak. Louis-nak nagyon jó humora van, ötször olyat mondott, hogy röhögőgörcsöm lett, amit sajnos hamar abba kellett hagynom, mert az egész ház a béna röhögésemtől zengett, viszont a srácok ezen még jobban szakadtak, és a nevetésemet egy szamáréhoz hasonlították. Én csak sértődött és gyilkos pillantások keverékét küldtem feléjük. Viszonylag hamar elmentek aludni, mert kissé kimerültek. Én még lent tévéztem és beszélgettem a többiekkel, majd végül pár óra múlva én is a szobámban kötöttem ki.

Másnap reggel

Reggel nagyon jó kedvem volt (ami fura), mikor felkeltem, majd csapzott, kócos hajjal sétáltam le a lépcsőn, és társultam a lent hunyorogva ülőkhöz a tévéhez. De előbb a konyhába sétáltam, ahol megint Liam-mel futottam össze, épp valami rántottát csinált (fura). Csak egy joghurtitalt vettem ki a hűtőből, amin ott figyelt Hello Kitty. A nappaliban Danielle kávézott, Niall valami kakaószerű lötyit ivott, Perrie és Zayn pedig csak egymásnak dőlva bámulta... a Spongyabobot. Merthogy épp azt néztük. Hát oké, legalább lesz időm gondolkozni. Szóval, ez a Louis, nagyon helyes gyerek, és jófejnek is tűnik. Ha nem lenne neki Eleanor talán... Na jó! Ebbe még bele sem gondolok! Mert van neki! És amúgy sem az esetem, mint ahogy Harry sem! Úgyhogy nem is gondolok arra, hogy mi lenne, ha! Ilyen dolgokon járt az eszem, amikor épp hirtelen mindenki elkezdett röhögni. Én nekem fogalmam sem volt, hogy miről van szó, gondolom Patrik valami eszeveszett nagy poént mondott, amitől mindenki dőlt a röhögéstől. Liam a konyhában fetrengett (szó szerint), Danielle csak magában kuncogott, Niall félrenyelte az ücsijét, én meg a hátát veregettem, mert ott fuldokolt, Zayn megint csak jóízűen röhögött, Perrie pedig inkább csak azon, ahogy a többiek szakadnak.

- Most mi van? - néztem körbe segítségkérően, majd úgy tűnt, jöttek a megmentőim, mert Louis és ... és Eleanor sétált le a lépcsőn. Lehet, hogy mégsem lesznek a megmentőim. Nem, biztos nem lesznek. Épp jó reggelt kívántak, majd látták, hogy a többség nagyon nincs magánál, ezért inkább a konyhába mentek csinálni maguknak valami reggelit. Eközben én Niall-nek segítettem, mert ami még maradt a bögréjében, azt kiöntötte. Egy dologra rájöttem. Nem kakaót ivott. Pár perc múlva Louis megérkezett, és mellettem foglalt helyet. Egy csésze volt a kezében (na már most, nem olyan porcelán jellegű), amiben valami gőzölgő ital volt töltve. Beleivott az italába, én pedig már rájöttem, mi lehet.

- Tea reggelire? - kérdeztem. Oké, én is angol vagyok, de nem ennyire.

- Aha. Ez a kedvencem. Megkóstolod? - kérdezte, majd az orrom alá dugta, én pedig csak beleszagoltam. Jó illata volt. - Nyugodtan igyál bele! - biztatott, majd oda tartotta nekem a teát. Én csak óvatosan odanyúltam, hogy megfogom, de nem úgy tűnt, mint aki el akarná engedni, majd lassan odahajoltam a bögréhez, és belekortyoltam. Isteni volt! Ittam még egy kortyot, majd éreztem, hogy Louis dönti a csészét, de egy kicsit túlszaladt, így egy kis bajuszt formált a ajkaim fölé. Durcásan néztem rá, mikor elröhögte magát. - Nagyon jól áll a bajusz! Amúgy milyen volt? - kérdezte.

- Először is kösz, majd megfontolom, hogy vágassak-e magamnak, másrészt, pedig nagyon finom volt! Mi a neve? - érdeklődtem.

- Ez egy Tomlinson-féle specialitás, de neve viszont nincs. - adta meg az "egyszerű" választ. - Anyukám fejlesztette ki. - mosolygott rám.

- Óóó, szóval ez egy ilyen titkos recept? - kérdeztem.

- Hát lehet így is mondani. Te vagy az első, aki megkóstolta. Amúgy kérsz egyet?

- Lehet? - kérdeztem egy kicsit meglepetten. Én voltam ez első? Ez érdekes.

- Persze! - mondta, majd a kezembe nyomta a bögréjét.

- Nem iszod meg?

- Csinálok egy másikat, idd csak meg! - mosolygott, majd elsétált a konyhába. Útközben épp összefutott Eleanor-ral, aki Liam odaégett rántottáját szállította ki. A lány is mellém ült.

- Louis? - kérdezte.

- Őőőő... - néztem a kezemben lévő bögrére, majd próbáltam összeszedni a gondolataimat. - Hát odaadta a teáját, hogy igyam meg, ő meg csinál valami mást. - néztem rá kedvesen.

- Hmm, nekem sose engedte, hogy beleigyak. Úgy látszik kedvel téged! - vigyorgott rám.

5. fejezet - Eleanor beköltözése és Ő...

Kicsit késő volt már, így úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba lezuhanyozni. Összekészítettem az alvós ruháimat, kivettem a bőröndből egy papucsot, majd benyitottam a fürdőszobába. Leemeltem az egyik polcról egy törölközőt, és a mosógépre tettem (merthogy olyan is volt). Levettem a zoknimat, majd épp a gatyámat szerettem volna lefejteni magamról, amikor kopogtak az ajtón. Kisurrantam, és szembe találtam magam... Harry-vel. Már megint.

- Szia Harry! Ööö... ha azért jöttél, hogy megkérdezd nem gondoltam-e meg magam, akkor el kell, hogy keserítselek, de nem. - mondtam meg neki kerek perec.

- Mi? ... Jaa, nem. Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy akár lehetünk barátok - mondta leszegezett fejjel. Látszott rajta, hogy egy kicsit szégyenli magát, hogy nem sikerült megszereznie. Gondolom már megszokta, hogy minden lány rohan a karjai közé, én meg épp, hogy visszautasítom. Azért egy kicsit megsajnáltam.

- Héé! Majd neked is eljön egyszer az igazi. De nézd a jó oldalát. Legalább tudod, hogy nem én vagyok az! - próbáltam vigasztalni több-kevesebb sikerrel. Úgy láttam egy kicsit jobb kedvre derült.

- Akkor, csak barátok? - kérdezte, én meg bőszen bólogattam.

- Oké, akkor én megyek zuhanyozni...  - mutattam a mosdó felé, de úgy tűnt Harry nem nagyon veszi az adást, mert csak állt ott és nézett rám nagy szép szemeivel. - Ööö... kimennél? - próbáltam diszkréten közölni vele, hogy zavar.

- Dehát a barátoknak nincsenek titkai egymás előtt! - tárta szét a karját és mentegetőzött. Én pedig csak egy gyilkos pillantást vetettem rá, ami úgy tűnt, hogy bejön. - Oké, oké! Már itt sem vagyok - adta meg magát, majd kiment. Én még mosolyogtam egyet, majd elmentem fürdeni. Negyed óra alatt elkészültem, majd lementem elköszönni a többiektől. Mindenki a tévét bámulta, mint valami zombi.

- Sziasztok, srácok, akkor én azt hiszem elteszem magam holnapra! - jelentettem be, majd a többiek egy emberként köszöntek el, úgy hogy le se vették a szemüket az adásról. Hát jó, úgy vettem észre, hogy zavaró tényező vagyok, így szerencsétlenkedtem még egy sort, majd felspuriztam. Benyitottam a szobámba, majd befeküdtem az ágyba. A másnapon gondolkodtam. Kicsit izgultam, hogy vajon bírni fog-e az a Louis vagy ki meg a barátnője. Sajnos nem tudtam ezen a gondolaton elidőzni, mert elaludtam.

Másnap reggel

Fél kilenckor szólalt meg az ébresztőm, amit a hatodik csörgés után sikerült kinyomnom. Kitápászkodtam az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mikor belenéztem a tükörbe szó szerint megijedtem. Tegnap este elfelejtettem lemosni azt a kis szempillaspirált, ami rajtam volt, most meg totál elkenődött. Hupsz. Elkezdtem lemosni, majd valamelyest sikerült is. A hajamat egy kicsit lelapítottam, mert sikerült "elaludnom". Úgy döntöttem, hogy lesétálok a többiekhez, megnézni, hogy mit csinálnak vagy alszanak-e még. Danielle és Zayn a tévét bámulta, Liam a konyhában "szorgoskodott", Niall pedig épp vitte a reggelijét a nappaliba. Gondolom, akkor a többiek még alszanak. A konyha felé vettem az irányt, hogy csináljak magamnak egy kakaót, miközben kikerültem Niall-t, aki konkrétan rohant, majd megérkeztem Liam-hez.

- Szia, hugi! Jajj, de szép vagy ma reggel is! - "dicsért" meg. Utálom, amikor szarkasztikus.

- Hahaha! - színleltem röhögést, majd kerestem egy bögrét. Próbáltam felidézni, Niall mit mutogatott itt tegnap, de nem jutott eszembe semmi, így sorra kinyitogattam a polcokat, hátha találok valamit, de nem sikerült. Liam szerencsére a segítségemre sietett, és az orrom elől elemelt egy bögrét, és oda nyújtotta hozzám. Én csak nyomin néztem rá. Kinyitottam a hűtőt, ahol pont kiszúrta a szemem egy doboz tej, így nem kellett segítséget kérnem. Miközben bögrét kerestem találtam kakaóport, így ehhez sem kellett Liam-et fárasztanom. Összeöntöttem a kettőt, majd betettem a mikróba egy percre. Közben csak bámultam ki a fejemből. Mikor kész lett, kissé leforráztam a kezem. Most már tudom, hogy maximum fél percre kell beraknom. Kisétáltam a többiekhez, és helyet foglaltam a tévé előtt. Danielle épp a Vámpírnaplók című sorozatot nézte, Zayn és Niall pedig próbálta róla lebeszélni, hogy nézzenek inkább Bosszúállókat.

- Belle, mondd, hogy te téged is a Bosszúállók jobban érdekel! - kérlelt Zayn, hogy szavazzak az ő filmjük mellett.

- Ne is hallgass rájuk, Belle! Ez most a legújabb rész, tudom, hogy te is szereted a vámpírokat! - próbált maga mellé állítani Danielle, közben a Twilight-ra célozva.

- Hát... én mindkettőt szívesen megnézném - válaszoltam végül. Ők pedig csak legyintettek, hogy ezek szerint rám nem számíthatnak.

Abban a pillanatban Harry sétált le a lépcsőn, és ahogy elnéztem nem volt a legjobb passzban. Felállt a haja. A többiek letámadták, hogy mit nézzünk, mire Harry csak rávágta, hogy Bosszúállók. Niall és Zayn diadalmasan összepacsizott, Danielle pedig "ciccegett" egyet, hogy elvesztette a fogadást. Így Bosszúállókat néztünk. Kábé addig bírtam, amíg meg nem ittam a kakaót, utána pedig felsétáltam a lépcsőn, hogy átöltözzek, mivel eddig pizsamában voltam. Az idő meleg volt, viszont a felhős ég egy kicsit megtévesztett, de hát London-hoz ez is hozzátartozik. Egy short farmert, egy bő pólót, és a Vans cipőmet vettem fel, amit két karkötővel és az órámmal extráztam, a szememet pedig egy fekete szemceruzával emeltem ki. Újból lesétáltam, de akkor már mindenki felkelt. Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, ezért leültem a kanapéra, és én is néztem a filmet, közben mindig kérdezgettem a többieket, hogy most mivan, mert nem nagyon értettem. Úgy fél órája nézhettük a mozit, mikor csengettek. Körbenéztem, ki tervezi kinyitni az ajtót, de nem nagyon akadtak jelentkezők, így úgy döntöttem, hogy én nyitok ajtót. Odasétáltam, kicsit megigazítottam a hajam (haha), majd kinyitottam az ajtót. Egy magas, helyes srác csengetett, akit szemmel láthatóan meglepett, hogy én nyitottam ajtót. Azt hiszem már tudom ki lehet.

- Szia...! Én Isa... Isabelle Payne vagyok, Liam húga! - motyogtam miközben kicsit zavarba jöttem, nem is tudom miért.

- Szia, Isa-Isabelle Payne-Liam húga! - röhögött - Louis vagyok - nyújtotta a kezét majd "kezet fogtunk". Legalább olyan vörös voltam, mint egy rák.

- Nem jössz be? - kérdeztem, majd félreálltam. Épp abban a pillanatban egy barna hajú lány libbent oda mellé egy dobozzal a kezében, majd egy puszit nyomott a fiú arcára. A kedves, elpirult mosoly lefagyott az arcomról abban a pillanatban. Biztos ő Eleanor. Ő is érzékelte a kínos helyzetet, és biztos nem voltam neki ismerős, így elég érdekesen rákérdezett.

- Te ki vagy? - kérdezte.

- Ööö, én Isabelle Payne vagyok - mutatkoztam be, de nem nagyon érzékeltem a lány reakcióját, mert ugyanúgy nézett rám rezzenéstelen arccal. Biztos nem értette a Payne-t, ezért úgy döntöttem, hogy megismétlem neki kicsit érthetőbben - Liam húga! - mondtam végül.

- Óóó! - esett le neki. - Hali, én Eleanor Calder vagyok! - integetett, majd odabújt Louis-hoz. Épp akkor vettem észre, hogy Louis mennyire néz engem, épp úgy, ahogy Harry. Hát, egész helyes srác... Nagyon helyes... Oké, Belle, ezt most azonnal hagyd abba! Barátnője van! Meg amúgy is!

- Nem jöttök be? - ajánlottam fel megint a lehetőséget, újból félre állva. Bejöttek, a többiek pedig hangosan üdvözölték őket. A srácok pacsizgattak Louis-szal, Danielle és Perrie pedig puszival köszöntötték Eleanor-t. Én pedig csak álltam ott tök szerencsétlenül és nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem sokkal azután Eleanor "odafutott" Louis-hoz, majd egy puszit nyomott az ajkára, majd kicsit affektálva megszólalt.

- Nem hozzuk be a cuccaimat? - kérdezte, és máris gondoltam, hogy be fog költözni. Nem, egyáltalán nem bánom, csak kicsit izgulok, hogy ki fogunk-e jönni egymással. Kimentek a házból a fiú kocsijához, hogy behozzák Eleanor dobozait. Jöttek-mentek a házban, néha fel is mentek az emeletre, majd egy bő másfél óra alatt meg is voltak, és kifáradtan dőltek le a kanapéra.

4. fejezet - Az első nap Londonban

Betessékeltek a nappaliba, ami egy hihetetlenül tágas helyiség volt egy nagy tévével és három kanapéval. Sorban mindenki elkezdett leülni, én is találtam magamnak egy üres helyet.

- Na és milyen volt az út? - kérdezte Perrie.

- Húú, szuper volt, tökre izgultam! - mondtam megállás nélkül vigyorogva.

- Na, de mesélj magadról egy kicsit, olyan rossz, hogy nem ismerünk! - folytatta a beszélgetést Zayn.

- Hát rendben... - összeszedtem a gondolataimat, aztán belevágtam - Isabelle vagyok, mint azt már tudjátok, de nyugodtan szólíthattok Belle-nek... - mondtam, és mindenki figyelmesen hallgatott...mintha egy felvételin lennék - 19 éves vagyok, imádok rajzolni.. - itt elmeséltem nekik, hogy milyen régóta vágyom már arra, hogy egyetemista lehessek, és azt csinálhassak, amit akarjak... - és azt hiszem ez minden - fejeztem be a hosszú monológomat.

- És melyik suliba is fogsz jár... - kérlelt megint csak Perrie, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Niall közbevágott.

- Héé! Hát mutassuk meg neki a szobáját! - pattant fel és mondta diadalmasan. Mindenki helyeselni kezdett, kivéve egy embert. Nem néztem közvetlenül rá, de tudtam, hogy Harry egész beszélgetés alatt vizslat. Mindegy, nem hiszem, hogy komolyak a szándékai. Vagy ki tudja.

Miközben Niall elindult, hogy hozza a bőröndjeimet, és felfelé vegye az irányt a lépcsőn, és is utána eredtem. Megfogtam az egyik közeped méretű táskát, láttam, hogy a fiú pedig viszi a maradékot, vagyis kettőt. Intett, hogy induljak felfelé.

- Egyébként nem úgy volt, hogy öten lesztek fiúk? - kérdeztem, mert most gondoltam bele, hogy eddig csak négyen voltak.

- De, igen. Ott van még Louis is, csak ő most elutazott. - válaszolta.

- Ki az a Louis? - értetlenkedtem már megint.

- Bandatag. Holnap már azt hiszem jön is, és segít idecuccolni Eleanor-nak.

- Ki az az Eleanor? - oké, Niall beszélhetne értelmesebben is, mert így nem értek egy szót sem, és megint hülyét csinálok magamból. Szerencsére ahogy elnéztem ő nem nézett komplett bolondnak.

- Lou csaja, úgyhogy lesz még egy barátnőd. - segített ki. Időközben felértünk a lépcsőn, és egy hosszú folyosóval szemeztem, ahol volt vagy tíz szoba.

Előreengedtem Niall-t, hogy mutassa melyik szoba az enyém. Elindultunk, majd a jobb oldalon a harmadik ajtó előtt álltunk meg. Intett, hogy nyissak be, én pedig így is tettem. Beléptem egy óriási és gyönyörű szobába, ami tökéletesen az én ízlésem szerint volt berendezve.

- Azta! - nyögtem ki végül. Nem is tudtam volna többet mondani. A falak fehérre voltak festve, halvány, púder színű padlószőnyeg virított a lábam alatt, az ágy egy nagy franciaágy volt, rajta elegáns díszpárnákkal, két ablak is befigyelt, volt még egy hatalmas szekrény is, ehhez pedig külön egy ruhaakasztó, ahol szebbnél szebb felsők és gyatyák voltak láthatóak. Végül pedig a kedvencem, a fal tele volt rajzokkal, amiket bár nem én csináltam, szörnyen tetszettek.

- Akkor, szerintem én most magadra hagylak! - röhögött Niall. Én csak bólintottam, hogy rendben, majd kiment a helyiségből.

Körbesétáltam vadiúj szobámban, majd egy ajtót pillantottam meg. Felé sétáltam, és benyitottam. Egy fürdő. Úristen, még soha nem volt saját fürdőszobám. Örömömben ugrándoztam és diszkréten visítottam, úgy örültem. Kisétáltam, majd az ágyamhoz léptem. Lehuppantam rá, és a falat bámultam. Pá perc múlva felálltam, és az asztalomhoz sétáltam. Minden ott volt, ami a rajzoláshoz, festéshez kellhet. Már épp a szekrényhez sétáltam volna, mikor kopogtak.

- Hahó! - jött be rajta a fürtös gyerek fülig érő szájjal.

- Szia! - próbáltam udvarias lenni. Nem sikerült.

- Na, hogy tetszik? Én rendeztem be! - közölte velem.

- Tényleg? - kérdőjeleztem meg.

- Dehogyis. Perrie és Danielle volt. De azért nem rossz, ugye? - vallotta be az igazat.

- Nagyon szép! - mondtam.

- Tényleg, nem is mondtad, hogy ki a kedvenced a bandából! - kérdezte, majd egy lépéssel közelebb jött (mintha már nem állt volna elég közel hozzám), közben a szemöldökét le-föl húzogatta, ezáltal elég perverz érzetett keltett.

- Hát...őő...nekem - gondolkodtam - nekem Liam! - mondtam. Kicsit furán hangzik, hogy a bátyámat mondtam, de ez van.

- Liam? - dülledt ki a szeme.

- Igen, Liam! - ismételtem meg, közben kínosan félrepillantottam.

- Na és hogy érhetem el, hogy én legyek a kedvenced? - kérdezte, és a tekintete megint elég morbiddá változott.

- Figyelj, nem akarom összetörni az álmaidat, de nem szeretnék most barátot, és amúgy sem vagy az esetem. - vallottam be, hátha így sikerül egy kicsit lekoptatnom.

- Hát jó! - szólalt meg sértetten a cuki angol akcentusával, majd sarkon fordult, és kiviharzott a szobából.

- Hát ez meg mit gondol magáról... - dünnyögtem, majd mikor újra elindultam volna a szekrényhez, hirtelen még visszapillantott, és ezt mondta:

- De szólj, ha meggondoltad magad! - kurjantotta, majd továbbállt. Oké, nem hiszem, hogy meggondolnám magam.

Egy óra múlva

Danielle felszaladt értem, hogy ebédidő van, és menjek le. Leslattyogtam a lépcsőn, de láttam, hogy az étkező üres, majd rögtön megpillantottam, hogy mindenki a nappaliban kajál ölében a tányérával. Odasétáltam közéjük, láttam, hogy néhányan már nekiláttak (lásd: Niall), Liam pedig odanyújtotta nekem is a kaját. Húsleves volt, amin erősen érződött, hogy zacskós, ami persze nem baj.

- Ebéd után megmutatjuk neked a házat! - mondta Zayn, majd mindenki helyeselni kezdett. Úgy negyed óra után mindenki befejezte az ebédet, és elindult a "házkutatás". Liam kezdte a nappalival.

- Nos, ez itt a mi drága nagyszobánk, ott a tévé - mutatott előre -, aminek szinte sosincs meg a távirányítója, mert mindig eldugjuk, de ez mellékes. Itt van a három kanapé és az asztal, ami sose üres - mutatott a hihetetlenül kupis asztalra.

Liam után Niall következett, aki az étkezőt és a konyhát konferálta fel.

- Itt vagyunk a konyhában, ami az én kedvenc helyiségem ebben a lakásban - kezdete -, itt a hűtő - nyitotta ki, közben kivett belőle egy félig megevett csokit -, amiben a legfinomabb kaják vannak. Ebben a polcban vannak a tányérok, itt a fűszerek - közben mutogatta, hogy mi hol található -, itt pedig van az étkészlet - itt kihúzott egy fiókot - , ami Liam számára tabu, legfőképp a kanalak. - még magyarázott és röhögött egy kicsit, majd ő is befejezte.

Niall után Zayn jött a földszinti fürdővel.

- Na, Belle! A legizgalmasabb helyet fogom most bemutatni neked, ebben a házban. A mosdót! - mutogatott, közben benyitottunk - Akkor, azért szeretem, mert tele van tükörrel. És ahol tükör van, ott én is ott vagyok - sorolta az indokokat, közben az egyikben megigazította a haját. - Nagyvonalakban ennyi! - vigyorgott.

Utolsó előttiként pedig Danielle és Perrie mutatta meg az emeletet, és az ott levő szobákat, amikbe csak egy pillanatra néztünk be. Liam szobája teljesen átlagos, néhány Toy Story figurával extrázva, Niall-nek mindenhol csak kaja van, Zayn-nél csupa poszter a fal (One Direction), Harry szobájában meg találtunk egy macskát. Danielle szerint a szomszédé lehet. Ott volt még Louis szobája is, akinek tengerészes stílusra volt véve a feeling, Danielle-nek gyönyörű pasztel színekben pompázó birodalma volt, Perrie-nek pedig nagyon vagány volt. Ezeken és az enyémen kívül volt még egy szoba, ami üres volt. A csajok azt mondták, ez Eleanor-é lesz.

Végül pedig Harold következett a kerttel és a terasszal. A terasz felül le volt fedve, hogy esetleg esős időben is ki lehessen ülni. A kertben található egy medence, ami most is üzemelt, de úgy láttam, nem sokat használják a srácok. Harry meg csak úgy végighadarta, hogy mi hol van. Egy viszont említésre méltó:

- A kertben az egyetlen érdekes dolog, a kerítésen ez a lyuk, mert itt át szoktak jönni a szomszéd macskái. - Akkor tényleg a szomszéd cicája volt a szobájában.

Végigvettünk minden részt a házban, ezért úgy döntöttem, kicsit elvonulok, így felmentem a szobámba.