2013. május 10., péntek

2. fejezet - A hosszú utazás

Tumblr_miiwx70wjw1s67xj1o1_500_large

Mosolyogva nyomtam ki a telefont, majd lehuppantam az ágyra. Talán életemben sosem voltam még ennyire boldog, most hirtelen minden összejött. Még egyszer végignéztem a dugig teletömött bőröndökön, majd rájöttem, hogy nincs is annyira tele, mert még belegyömöszköltem az egyikbe még egy könyvet plusz egy szemceruzát. Ezután letipegtem a lépcsőn még egyszer anyáékhoz.
- Szerintem hamarosan menj aludni, holnap korán kell kelned - szólított meg apa, ami egy kicsit furcsa megállapítás volt...
- De hiszen még csak nyolc óra van! - mondtam kicsit furcsálva apu előző beszólását.
- Igen, ez nem hülyeség, már mehetsz is zuhanyozni - szólt közbe anyu is.
- Máris, rohanok! - poénkodtam el a dolgot. Hát végül is mindegy, talán igazuk van, holnap kilenckor indul a gép, én pedig ismerem magam, hogy mennyire imádok sokáig aludni. Volt úgy, hogy délben ébredtem. Szóval benyitottam a fürdőbe, ledobtam a cuccaimat, és beálltam a kádba. Negyed óra alatt végeztem, és úgy döntöttem, hogy megpróbálok elaludni. Ahogy sejtettem: nem sikerült. Úgy két órán keresztül forgolódtam és agyaltam egész végig. Kicsit ideges is voltam a másnap miatt, de végül sikerült elaludnom...


Másnap reggel


Reggel hétkor keltett az ébresztő, én pedig kómásan ténferegtem ki az ágyikómból. Felvettem a kutyusos papucsom, és lecsoszogtam a lépcsőn. A szüleim már ott sürögtek-forogtak a konyhában és nekem készítettek tonnaszámra szendvicseket, de hogy minek, azt nem tudom.
- Jó reggelt, kicsim! Itt a kakaód! - csicsergett anya, és a kezembe nyomta a forró bögrét.
- Anyu! Mit csináltok ilyen korán? - tettem fel egy költői kérdést, bár láttam mit csinálnak, de gondoltam megkérdezem.
- Mindennek tökéletesen kell sikerülnie ma! Ebben segítünk! - vázolta fel a helyzetet anya.
- Azzal, hogy ötvenezer szendvicset csináltok? - kérdeztem ásítva egyet.
- Például! - közölték velem. Hát rendben. De hogy én nem fogom megenni ezeket, mivel nem szeretném kihányni ezt az egészet a repülőn. De ebbe ne is menjünk bele! Szóval a kakaó után visszaszaladtam a szobámba, és felöltöztem, majd megfogtam két bőröndöt, és lerángattam a lépcsőn. Apa rögtön felajánlotta, hogy segít, így nem kellett megint hülyét csinálni magamból. Mikor az utolsó bőröndöt hoztuk le, láttam, hogy anya szeme könnyes lesz. Ajj! Alig észrevehetően megfogattam a szemem, majd megpillantottam, hogy anyu vette az adást. Még gyorsan elmajszoltam egy almát, és már indultunk is a kocsihoz, hogy kifuvarozzanak a reptérre. Még egyszer végiggondoltam magamban, körülbelül, hogy fog menni a bemutatkozás és az első napok. Kicsit izgultam. Fél óra alatt ott is voltunk a repülőtéren, csomó mindent kellett intézni, plusz várni kellet még háromnegyed órát, majd elég sok idő múlva eljött a búcsúzás pillanata.
- Nagyon vigyázz magadra! Liam érted megy és a taxik között fog várni! És hívj, hogy ha odaértél! - kezdte anya, én pedig már gondoltam, hogy ez a búcsúzkodás nem lesz a legrövidebb.
- Oké, persze! - próbáltam őket egyszerre nyugtatni és sürgetni is.
- És ne állj szóba senkivel! - folytatta apa is.
- Apa, nem vagyok már öt éves! Tudok magamra vigyázni! Na, most már megyek! - öleltem meg őket és köszöntem el tőlük.
- Szia kicsim! - nyomtak még egy puszit az arcomra, majd elindultam ahhoz a "csőhöz", ami már rögtön a gépbe vezet. Végigmentem, majd megérkeztem magába a repülőbe. Eligazítottak a helyemre, lehuppantam az ablak melletti ülőhelyre, a poggyászomat pedig magam mellé helyeztem. Nem sokkal ezután az ablakon bámultam ki, ahogy a "légi jármű" egyre emelkedik el a földtől. Arra az elhatározásra jutottam, hogy alszom egyet, mivel éjszaka nem igazán tudtam. Nem kellett sok, elnyomott az álom.



Egy óra múlva


Szerencsére nem kellet senkinek sem ébresztgetnie, magamtól felkeltem. Mikor leszálltunk, magamhoz szorítottam a kis táskámat, majd megvárva a soromat, kisétáltam a sok emberrel együtt. Mivel nem tudtam merre kell menni, a tömeg után mentem. Viszonylag hamar jöttek ki a táskáim, úgyhogy nem kellett annyit várnom. Ezután kibattyogtam az utcára, és a taxikat figyeltem. Pontosabban Liam-et próbáltam kiszúrni, és csak reménykedtem benne, hogy gyorsabb leszek az egyik rajongónál. Úgy tűnik ügyesebb voltam, mert megpillantottam két "alakot", akik felém közeledtek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése