15. fejezet - Itthon maradsz

Hali csajok!

Nem tudom pontosan mikorra ígértem a részt, de a gépem megint szarakodik, és olyan lassú, hogy elég gyorsan nyomja fel bennem a pumpát, ha ezt lehet így mondani. Ez most inkább egy olyan rész lett, amiben az előzőhöz viszonyítva nem sok minden történik benne, viszont az egyik szereplőről, kiderül valami, amit eddig nem tudtunk, csak sejthettük...
Ez a rész most egy kicsit rövidebb lett, tekintettel az előzőre, ami valósággal egy kisregény volt. Kárpótlásképp mostantól (megpróbálom) csütörtökönként hozni majd a részeket!

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Safe and Sound

Nem tudom abban a pillanatban mit érezhetett. Talán megsajnált, ahogyan sírtam neki a telefonba, most meg a nyomorult külsőmet és elfolyt sminkemet látva megszánt. Nem igazán értettem.

Kissé eltoltam magamtól, az ajkaimat leválasztottam az övéiről, és egy kicsit hátráltam. Louis vette az adást, majd elindult felém, átkarolt, és kivezetett abból a mocskos utcából. Akkor éreztem, hogy már vacogok, és a rajtam lévő vizes ruha csak ront a helyzeten. Csak pár utcát kellett mennünk, és már el is értünk a házunkig. Ha ezt tudtam volna, hogy ilyen közel van, nem kezdek fetrengeni a földön. Most már mindegy.  Louis előkotorta a kulcsát, és előreengedett. Hihetetlenül jó érzés volt a meleg lakásba érni. Legszívesebben azonnal befeküdtem volna az ágyba, és az egész telet átaludtam volna.

- Oké, akkor menj fel, és zuhanyozz le forró vízzel. Ezeket a ruhákat, pedig... Majd vedd le... - hebegte. Kicsit félreérthető volt a szituáció, ezért is inkább egy elfojtott mosoly keretében megindultam az emeletre, majd két lépés után visszafordultam.
- Köszönöm, hogy értem jöttél! - fordultam felé.
Ő csak biccentett és egy mosolyt küldött felém. Végül komolyan felfelé vettem az irányt, és gyors léptekkel a szobámban kötöttem ki. A fürdőszobámba értem, majd forró vizet engedtem magamnak, gyorsan lehámoztam magamról a csurom vizes ruhákat, majd a szennyesbe dobtam őket.
Gyorsan beugrottam a kádba, és szinte megváltás volt jégkockává fagyott testemnek a forró, gőzölgő víz.
Fél óráig áztattam magam, mivel annyira jól esett a testemnek lebegni a vízben, és olyan megnyugvást adott, mintha a pár órával megtörtént eset meg sem történt volna. Mikor a víz már nagyjából kihűlt, kiszálltam, majd a törölközőbe bújtattam magam. A szekrényemből kivettem egy melegítőalsót, és egy pulcsit, mert még egy kicsit fáztam.
Lentről hallottam a bejárati ajtó becsapódását, ebből következtettem, hogy megjöttek a fiúk. Gondoltam lemegyek, és üdvözlöm őket. Már csak abban reménykedtem, hogy Louis nem mondott nekik semmit, mert nem volt már sok kedvem volt, ahhoz, hogy aggódjanak értem.
- Hol voltatok? - kérdeztem tőlük, mikor megjöttek.
- Közönségtalálkozón. Louis nem érezte jól magát, ezért nem jött. - adta meg a választ Zayn.
- Hogy vagy? - lépett oda hozzám Liam, és egy puszit nyomott a homlokomra. - Várj! Forró a homlokod! Nem vagy te lázas? - tette már a kezét a fejemre.
- Nem tudom. Nem mértem. - vontam meg a vállam.
- Jól vagy? - fürkészte az arcom.
- Hát, volt egy kis incidensem az esőben. Eláztam, de semmi komoly. - szépítettem egy kicsit.
- Oké, akkor dőlj le. Holnap itthon maradsz, jó? - simította meg a hajam.
- Oké. - indultam fel az emeletre.
Még visszamosolyogtam rájuk, és láttam a többiek arcán, hogy kicsit aggódnak. Kivéve egy emberén nem. Harry-én. Olyan semmitmondó arccal bámult rám, hogy az már megrémisztett. Gondoltam, hogy van valami baja. Viszont nem szerettem volna, odamenni hozzá, és megint hegyi beszédet tartani neki. Azonban visszaemlékeztem, mikor legutóbb dumáltunk. Ha jól emlékszem a barátnője miatt volt olyan.
Benyitottam a szobámba, majd lehuppantam az ágyamra, és felnyitottam a netbook-om tetejét, és megnyitottam a netet. A keresőnél egy ideig haboztam, mivel nem jutott eszembe a lány neve. Rebecca? Rebecca Valami? Rebecca... White?! Igen, ez lesz az! Gyorsan bepötyögtem a nevét, majd kijött róla csomó kép, amint hírességekkel kavar, smárolós fotók mindenütt, néhány ismerős arc, és jó sok szakítós cikk. A legtöbben az szerepelt, hogy a csaj csak azért csavarta ez a fiúk fejét, hogy végre befusson, mint énekes, és nem saját maga dolgozik meg a hírnévért. Elszakított bandák, összetört szívek... Anyám, ez a csaj maga a végzet asszonya.
Mikor mégtöbb smacis kép töltött be, gyorsan lecsaptam a gépem fedelét, mert arra lettem figyelmes, hogy szédülök, fáj a fejem és a torkom egyszerre.
Gyorsan lefutottam a földszintre, hogy bevegyek valami gyógyszert. Nem kellett volna annyira szaladnom, mert a szédüléstől szó szerint összeestem. Szerencsémre már nem a lépcsőn parádéztam, hanem leértem. Azért annyira nem puffantam nagyot, de a srácok felfigyeltek a hangra, és Niall a segítségemre is sietett, és felsegített. A fejem majdnem széthasadt, és a szemem dörzsölésével próbáltam enyhíteni - sikertelenül. Már a több srác is, odasietett hozzám, én pedig kómásan próbáltam valamerre menni.
- Felkísérlek, oké? - nézett a szemembe Zayn. - Louis, hoznál neki valami gyógyszert? Lázmérőt, és lázcsillapítót is, ha kérhetnék!
Már csak arra emlékszem, hogy a szobámban vagyok, és csomó gyógyszert toltak belém, kiderült, hogy 38,7 fokos lázam volt, majd odajött a fiúk háziorvosa is, aki egész hétre kiírt a suliból. Hát mondom: remek.

Hogy tetszett a rész?