12. fejezet - Áttekintés és az első nap

Hali csajok!

Jelentem minden oké, megvagyok. Nem hiszitek el, de eddig ezt a rész vártam a legjobban, hogy megírhassam, most meg valahogy nincs ötletem. Na sebaj, összedobok valamit, azért remélem nem lesz olyan vészes. :D A jövőhéten valószínűleg nem lesz, mert szombaton szülinapozni fogok (sweet 14, haha), hétfőn pedig osztálykirándulásra megyek három plusz egy napra, de garantáltan jön majd egy a jövő utáni héten. Most pedig sipirc olvasni! ;)
Később: és most látom csak, hogy Louis szemszöge kimaradt! x_x Na, majd bepótoljuk! :D Sorry.

Kellemes olvasást kíván:
Nina

Pár héttel később - Szeptember 1.

Azóta, mióta kerüljük egymást Louis-szal, eltelt egy kis idő. Őszintén örülök, mert látom, hogy próbálkozik Eleanor-ral. Néha találkozik a tekintetünk, olykor én próbálom minél előbb lesütni a szemem. Néha viszont nem megy. Már valamelyest sikerült legyűrni magamban azt az éjszakát, igaz még mindig nem a legtökéletesebben, de hamarosan. És mindennek eljön a maga ideje.

Amúgy meg semmi különös nem történt. Talán annyi, hogy a srácok bemutatták nekem a város, tudom hol van a metró, a London Eye, és a suli is. Ma kezdődik. Te jó ég, azt hiszem életemben nem izgultam még ennyire. Vagy talán akkor, mikor a felvételin voltam, mikor az első napom volt a gimiben, mikor leérettségiztem, és megint mikor felvételiztem. Elég stresszes vagyok így utólag belegondolva.

A telefonomat hatra állítottam be, hogy keltsen. A szokásos alap jelzőhang szólalt meg a maximum hangerőn. Basszus! A lehető legmélyebb álmaimból keltett fel. Lassan elkezdtem az éjjeli szekrényemen tapogatózni, hátha fellelem azt a fránya mobilt. A fejemet semmi pénzért nem emeltem fel a párnáról, így vakon is ment. Sehogy se sikerült kisilabizálni hol találom a telóm, ezért inkább felemeltem a fejem, és úgy próbáltam megkeresni. Nem láttam sokmindent, de a nagy hunyorgások közepette azért sikerült megtalálnom, és kikapcsolnom azt a fülsiketítő zajt. Még egyszer utoljára visszadőltem az ágyba, majd egy nagy lélegzetet véve felálltam, és kijelentettem magamban, hogy indulhat egy új élet!

Lent a földszinten senki sem volt, mivel a srácoknak gondolom nem hatkor kezdődik a "műszakjuk", tekintettel arra, hogy ők "sztárok". Összedobtam magamnak gyorsan egy szendvicset, majd leültem az étkezőbe, és szépen, komótosan elmajszoltam. Közben csekkoltam az instagram-mot, és a twitter-t, az utóbbira csiripeltem egyet, ami így szólt:

"@Belle__Payne: Most kezdődik az új életem! #goodluckforme"

Egyébként amióta itt vagyok a követőim száma nőtt nyolccal (fiúk és Perrie, Danielle, Eleanor), plusz néhány ismeretlennel, akik - gondolom én - directionerek (vagy tudom is én mik) lehetnek, minden bizonnyal. Miután elfogyott a szendvics, kiszaladtam a konyhába, hogy a tányért elmossam. Már épp mentem volna vissza a szobámba, mikor szembe találtam magam egy morcos, gyűrött fejjel. Zayn volt az.

- Legközelebb halkítsd légyszíves lejjebb azt a hangerőt! - próbált kinyögni valamit.

- Rendben, ezer bocs! - próbáltam szánakozó fejet vágni, de olyan mókás volt, hogy nem is hiszem el. És ezért a fejért van oda nem tudom hány ezer lány.

- Tudod te milyen hangos volt? Szerintem ezt még Sydney-ben is hallották! - mondta, már kissé feldúltan.

- Jó, jó! Mondom, hogy bocsi! Legközelebb nem fordul elő!

Felsiettem a lépcsőn, és ahogy beértem a szobámba, kinyitottam a gardrób ajtaját. A szokásos kérdés merült fel bennem: Mit vegyek fel? Áááá, ez megőrjít! Tíz perce - ha nem több - álltam a nyitott ajtó előtt, és meditáltam, hogy melyik ruhám lenne a jó választás. Végül kicsit "ombrés" lett az összkép, ugyanis mind a pólón, mind a nacin volt egy kis színátmenet. Ezekhez egy kék cipőt választottam egy ugyancsak kék táskával. Összességben így nézett ki. Arra jutottam, hogy kenek fel magamra egy kis hegyi levegőt - vagyis sminket -, utána pedig indulhat a nap! Egy szempillaspirál és egy barna szemceruza mellett döntöttem. Rápillantottam az órámra, ami 6.45-öt mutatott. Még utoljára belenéztem a tükörbe - egész jól nézek ki.

Lent még mindig csak Zayn volt ébren, ezért elköszöntem tőle, és a lelkére kötöttem, hogyha valamilyen okból kifolyólag a többiek nem tudnák, hogy épp suliban vagyok, feltétlenül szóljon nekik.

Arra gondoltam, mivel 8-kor kezdődik a tanítás, hétkor elindulok, tíz perc mire elérek a metróhoz, az mire megjön, plusz odaér húsz perc, tíz mire elérek az egyetemhez. Ott még a beiratkozás, a papírok, és persze mire megtalálom a termet. És ami a legfontosabb a mosdót.

Tehát elindultam, és egész úton feszengtem. Már megint ideges és stresszes lettem. Nem siettem, tudtam, hogy időben ott leszek. Görcsöltem. Próbáltam ezt leküzdeni minden erőmmel, de nem jártam sikerrel.

Elértem a megállóhoz, majd a mozgólépcsővel elindultam a föld alá. Ez milyen költőien hangzott. Volt pár velem egykorú lány illetve fiú is. Vajon ők is épp az egyetemre tartanak? Annak kicsi az esélye. De sose lehet tudni. Úgy öt perce vártam, hogy jöjjön a szerelvény, majd felszálltam. Elfoglaltam egy nekem tetsző helyet, a táskámat az ölembe vettem, a lábaimat pedig keresztbe tettem. Előkotortam a zenelejátszóm, és hallgattam egy pár dalt. Többek között Lana Del Rey zenéje zúgott a fülembe, ezzel is próbáltam lenyugtatni magam.

Már majdnem továbbmentem a kelleténél, mikor - fogalmam sincs miért -, ránéztem arra a kijelzőre, ami a megállókat mutatja. Gyorsan felpattantam, épp hogy kilibbentem az ajtón, majd félreálltam, hogy eltegyem az iPod-om.

Nem sokkal utána beértem a suli elé. Szemügyre vettem az épületet, és megállapítottam: gyönyörű. Nem időztem sokat egy helyben állva - még valaki hülyének néz. Beléptem az ajtón, és rögtön az aulában találtam magam. Tágas volt, és csak úgy nyüzsgött a sok diáktól. Volt egy büfé is, ahol kígyózó sor állt. Körbenéztem, majd megpillantottam egy táblát, amire nagy betűkkel ki volt írva: Sok szeretettel köszöntjük a gólyákat! - vagyis minket. Melléléptem, és minden teendőnk le volt írva. Még az is, hogy melyik karnak hol vannak a termei. Csak a gyengébbek kedvéért, többek között az enyémért is. A bejárati ajtóval épp szemben volt egy nagy lépcső, és azt írták arra lesz a titkárság. A legfelső emeleten volt, amit a lábaim bántak, de sebaj. Legalább megedződöm. Ott alá kellett írnom pár lapot, megkaptam a szekrényem kulcsát, majd nem sokkal később nagy nehezen megtaláltam az osztálytermet. Vettem egy nagy levegőt, és beléptem. A diákok elszórva ültek, volt aki már ismerte egymást, de a nagytöbbség egyedül gubbasztott az egyszemélyes padokban. A tanári asztalnál, ami a középső padsorhoz volt igazítva egy rövid szőke hajú, szemüveges nő ült, akit ha jól tudom Mrs Wright-nak hívnak. Legalább is a papíron ez állt. Az ajtó hangosan becsapódott mögöttem - gondolom a huzat miatt. A nőt épp megzavartam az adminisztrálásban, mivel még el sem indultam rám szegezte a tekintetét, és jókedvűen üdvözölt.

- Jó reggelt, kedves! - kiáltott egy nagyot, amitől majdnem szívrohamot kaptam. Igazi olasz típus.

- Jó reggelt! - próbáltam minél normálisabban mondani, de nem egészen sikerült, mivel az utóbbi időben pihentettem a hangszálaim. Az ablak felőli padsor volt számomra a legszimpatikusabb, ezért odasétáltam, és helyet foglaltam a harmadik széken. Előttem még nem ült senki, mögöttem viszont ült egy lány, aki nagyban rajzolt valamit. Nem akartam kiesni a padból a nagy nézelődések közepette, ezért nem is nyújtogattam a nyakam, hogy lássam mit rajzol, csak egy pillantást vetettem rá. Hosszú, barna haja több helyen is a szemébe lógott, és látszott rajta, hogy nagyon koncentrál, hogy jól sikerüljön a remekműve.

A táskámat a padra helyeztem, és kipakoltam belőle a tolltartómat, ami egy bárányos, szőrös darab volt a Nici-ből, egy füzetet a jegyzetelésre, és a mappámat a rajzaimmal együtt. Mikor gondosan elhelyeztem mindent hirtelen megcsörrent a mobilom az aktuális csengőhangommal, a Paradise City-vel. Pár tekintet rám szegeződött - főleg a fiúké. Én egy "sorry" pillantást küldtem feléjük, majd rámeredtem a képernyőre. Niall hív. Gyorsan megnyomtam a zöld gombot, és beleszóltam.

- Szia! - mondtam megint csak kissé rekedtesen, de utána megköszörültem a torkom.

- Hát te merre vagy? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült. Közben felálltam, és kifelé vettem az irányt, mivel nem akartam megosztani az egész osztállyal a beszélgetésünket.

- Szeptember 1-je van, nem rémlik? - nevettem el magam, közben becsuktam magam mögött az ajtót.

Hogy tetszett a rész?

Díj #2 és #3

Hali csajok!

Nos, nagyon örülök, hogy kaptam még két díjat (Ezúttal Bogitól), úgyhogy ezúton is köszönöm szépen neki! A rész ugye szombaton vagy vasárnap érkezik, remélem addigra megtudom majd írni. Amúgy gondolkozom egy új blog írásán, többet jelenleg nem tudok mondani, és nem is akarok, majd kialakul. Most pedig mutatom is a díjat! :)

 

Szabályok:

1. Köszönd meg annak a díjat akitől kaptad.

2. Tedd ki a díj képét az oldaladra , majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról.

3. Válaszolj a kérdésekre

4. Küld tovább 5 embernek.

1. Kedvenc hobbi? 

Hát nem is tudom. Nagyon szeretek a barátaimmal lenni, de ezt nem nevezném hobbinak. Talán a szerkesztés és az írás.

2. Kedvenc állat? 

Szeretem az állatokat (mondjuk a lovakat annyira nem, de erről Flora tudna igazán mesélni), a kedvenceim a fehér (!) kutyák, és a macskák. Meg a hörcsögök.

3. Kedvenc ország?

Nagyon sok kedvenc országom van, de akkor sorolom is: Anglia, Kanada, Olaszország, Franciaország (és most nem akarok többet írni, de amúgy van :D)

4. Mit utálsz legjobban? 

Sokmindent utálok, többek között néhány embert... Ja és a tanulást.

5. Ki a kedvenc énekesed?

Nos, ebből is sok van, de a mostani aktuális Justin Bieber :D

Akinek továbbküldöm: Flora (Tekintettel arra, hogy nem olvasok olyan sok blogot, ezért kezdetnek itt van a barátnőm :D)

 

1. Mindenkinek 11 dolgot kell írnia magáról.

2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4. 11 embert kell megjelölni (visszajelölni nem lehet )

1. Nagyon szeretem a Szent Johanna Gimi könyveket.

2. 4-es, 5-ös tanuló vagyok.

3. Volt egy idő, mikor a 70-es évek zenéit hallgattam, mint például Alice Cooper, T.Rex és Iggy Pop.

4. Szeretek különféle kitalált blogokat olvasni, mert mindig felkeltik az érdeklődésem.

5. Imádom ha felhős az ég, és ha esik az eső.

6. De amúgy nem vagyok vámpír.

7. Ha lesz új rész itt a blogon, azt általában átbeszélem a barátnőimmel. :)

8. Nagyon szeretek Instagramozni, általában mindig ott lógok.

9. Amúgy van twitterem is, ott is a barátnőimmel szoktam tartani a kapcsolatot.

10. A telefonom egy HTC wildfire, amit anyukámtól "örököltem".

11. Amúgy van egy iPod-om is, amit szintén imádok :D

1. Kedvenc YouTube csatornád?

Ehssty videóit szeretem nagyon, de ott van még Bebita Bonita, Aviana Rahl, Csipkecske, és talán Gabifrizurai.

2. Van valamilyen háziállatod?

Jelenleg nincs, volt egy hörim és egy kutyám.

3. Ki az osztálybohóc? 

Nos, aki nem ismer személyesen, annak mondhatom, de talán Peti vagy Csaba. :D

4. Játszottál már valaha XBOX-on vagy PlayStation-ön?

PlayStation-ön igen, de nem tett rám nagy benyomást.

5. Kedvenc dal/zene/számod és miért?

Justin Bieber - Boyfriend és As long as you love me, és mert naggggyon tetszik. :)

6. Hogy kezeled a hülyéket a környezetedben?

Próbálom lenézni őket, de néha muszáj lesüllyedni az ő szintjükre, és úgy leállítani őket. 

7. Kedvenc könyv?

Éhezők Viadala, Szent Johanna Gimi

8. Kedvenc film?

Éhezők Viadala, Percy Jackson, Éjsötét Árnyék

9. Mennyire tud megrengetni egy film vagy könyv?

Eléggé, hajlamos vagyok akár sírni is rajta.

10. Mi szeretnél lenni?

Sminkes, stílustanácsadó, ügyvéd vagy táncos (nem kell rosszra gondolni).

11. Kik a legjobb barátaid.

Flóra, Bogi, Zsófi, Lizi, Niki <3

Kérdéseim:

1. Mi az, amire most vágysz?

2. Mi volt az első történet, amit írtál?

3. A story-d szereplőit az ismerőseid ihlették?

4. Milyen zenéket hallgatsz?

5. Kedvenc sorozat?

6. Van egy olyan ember a világon, akit teljes szívedből utálsz?

7. Sminkeled magad a suliba?

8. Vallásos vagy?

9. Kedvenc illatod?

10. Gyakran vagy szarkasztikus?

11. Milyen telefonod van?

Akinek továbbküldöm: Flora

11. fejezet - Mi van veled Harry?

Hali csajok :D

Remélem jól telt a hetetek, hamarosan itt a nyár, és nemsokára jönnek sűrűbben a részek :D Haha, én már várom. A mai rész szerintem nem lett olyan jó, de azért remélem tetszik. A következőhöz már vannak sok, sok terveim :) (Amúgy a képen az Harry és Rebecca akarna lenni, csak hogy félreértés ne essék. :D)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Egy ideig ültem még az ágyamon magam elé meredve. Az agyam folyamatosan kattogott, legfőképp azon, hogy a többiek mit fognak szólni, ha megtudják. Nem akarom, hogy megtudják. Ez is csak rám vall, még csak negyedik napja vagyok itt, és majdnem mindenki megutált. Ráadásul lefeküdtem egy fiúval. És nem is akármilyennel, hanem magával a tinik bálványával, Louis Tomlinsonnal. Micsoda egy ribanc vagyok! Ha ez kiderül, én repülhetek haza, és az egyetemnek annyi. Ráadásul a srácok soha többé nem akarnak majd látni. Hát most aztán igazán büszke lehetek magamra!
Felálltam az ágyról, és úgy döntöttem, hogy lemegyek. Majd azt fogom mondani nekik, hogy fáj a fejem, és azért vagyok ilyen nyomi. Lassan lesétáltam a lépcsőn, de úgy vettem észre, hogy senki sincs odalent. Mi a franc? Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy épp a teraszon vannak, és egy asztalnál reggeliznek. Kiléptem az ajtón, és megcsapott az a tipikus friss, reggeli szellő. Kellemes volt. Karba tett kézzel - mert egy kicsit fáztam - sétáltam oda hozzájuk, majd helyet foglaltam Zayn mellett, mivel ő ült a szélén a padnak.
- Na hogy aludtál húgi? - fordult felém Liam. Te jó ég! Utálok neki hazudni.
- Jól. - fogtam rövidre a dolgot, és mielőtt még lesütöttem volna a szemem Louis-ra pillantottam. Halványan elmosolyodott, de úgy, hogy alig vettem észre. Örülök, hogy megbizonyosodott róla, hogy ilyen jó az ágyban, de most már elfelejthetne. Ők folytatták tovább a beszélgetést, röhögcsélést, én meg csak magam elé bambultam. Nem bírok a szemükbe nézni így.
Hirtelen minden szempár rám szegeződött, én nekem meg fogalmam sem volt, hogy most mi van, így segítségkérően néztem rájuk.
- Bocsi, nem figyeltem! - ráztam meg a fejem.
- Azt kérdeztem, hogy mit csináljunk ma? - ismételte meg magát Danielle.
- Nem tudom, nekem mindegy. Ti döntötök!
- Jó, akkor szerintem nézzünk meg egy filmet! - ugrott fel Niall, és úgy tűnt mindenki egyetért vele. Ne már, megint egy film? - Mit szeretnétek, Éjsötét Árnyék vagy Pata-Csata? - kérdezte a fiú teljesen beindulva.
- Legyen az Éjsötét Árnyék! Imádom Johnny Depp-et! - érvelt Perrie az ő választottja mellett.
- Ellenvetés? - nézett körbe Niall, mint ahogy a bíróságon - vagy hol - szokták.
Betódultak a nappaliba, levetették magukat a kanapéra, és Niall kezelte a tévét. Elővette a távirányítót, bekapcsolta volna, de az nem csinált semmit.
- Mi a...? - csapkodta már a tenyerével is. - Nem kapcsol be! - sipákolt.
- Biztos lemerült benne az elem, kapcsold be azzal a kis gombbal! - állt fel Eleanor, és megmutatta Niall-nek, hogy mire gondol.
- Így se jó - szomorodott el. - Lehet, hogy valaki kihúzta - ment a tévé mögé, ahol rögtön a lépcső alatt találta magát. - Nem, elvileg minden oké.
- Akkor most elromlott? - szomorodtak el a többiek. - Hívok egy szerelőt! - vette elő Zayn a telefonját, és már írta volna be a számot, mikor leállítottam.
- Zayn, várj! Nem kell egyfolytában filmet vagy sorozatot néznünk! Csinálhatnánk valamit együtt is. Mint amikor áramszünet van - adtam egy ötletet.
- Ez nem rossz ötlet - egyezett bele Perrie. - De mit csináljuk?
- Csináljunk úgy, mintha az őskorban élnénk? - hüledezett Niall.
- Neeem, "játszhatnánk" valamit - tettem a "játszhatnánk"-at idézőjelbe. - Valaki ötlet? - néztem körbe. Láttam rajtuk, hogy nagyon gondolkoznak.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést Louis.
- Ez nem hiszem, hogy jó... - kezdtem, de félbeszakítottak, és szinte senki sem hallotta, mert úgy elnyomták az alapból is halk hangom.
- Jóóó! - ujjongtak.
- Akkor hozok egy üveget! - szaladt ki Niall a konyhába. Gondolom meg is issza.
Leültünk a szőnyegre egy körbe, majd megjött Niall, az üres flakonnal, letette a földre, majd megforgatta. Pörgött, pörgött, én meg imádkoztam, hogy ne felém forduljon. Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen, hogy egyszer ne mutasson felém, és nem is mondhatom nekik, hogy bocs, inkább mégsem játszom, mivel az én ötletem volt az egész. Végül Zayn és Danielle között állt meg, és Dani részénél volt a kupakos része.
- Na, felelsz vagy mersz? - nézett mélyen a lány szemébe Zayn.
- Merek! - vállalta be Danielle.
- Oké, akkor..., menj ki a kertbe, vedd le a pólód, és énekeld el az egyik One Direcion számot, és közbe táncolj is! - gondolkozott Zayn, majd kitalált egy elég bugyuta feladatot.
- De csak mert nem akarom elrontani a játékot! - állt fel a lány, és kisétált az udvarra. Sorban mindenki ment utána, és néztük, ahogyan a Live while we're young-ot énekli egy szál melltartóban.
Sorra jöttek a párok, Danielle után Eleanor és Liam, utánuk Niall és Perrie, majd Louis és Zayn. Már csak én nem voltam, és mikor Perrie megforgatta az üveget, láttam, hogy azt akarja, hogy most én következzek. Reméltem, hogy nem Louis fogja az ítéletemet meghozni. Az üveg forgott, már egyre lassított, és végül a kupakos fele nálam állt meg. A másik pedig Liam-nél. Nagy kő esett le a szívemről, de ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, talán jobb lett volna, ha Louis mondd nekem valamit.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek! - választottam az egyszerűbbnek tűnő opciót.
- Hmm. Voltál már úgy együtt egy fiúval? - oké, nem gondoltam volna, hogy a saját bátyám ilyet mer kérdezni. Tőlem!
- Nem! - vágtam rá szinte azonnal, mitől páran kuncogni kezdtek. - Most mi van?
- Helyes! Ha megtudnám, hogy valaki elcsavarta a húgom fejét, olyannyira, hogy ágynak is dönti, az megkeserülné. - kezdte Liam az elejét komolyan, de a végét elröhögte.
Louis-ra pillantottam. Mosolygott. Komolyan nem értem őt.
A felelsz vagy mersz után játszottunk még activity-t, bújócskát, fogócskát (igen, az érett, felnőtt fiúk és lányok) és még sok mást. Észre sem vettük, de úgy elment a nap, és még én is kicsit feloldódtam, és közelebb kerültem a többiekhez.

Pár óra múlva

Javában azt csináltuk, hogy valaki a fülébe veszi a fülhallgatót, és benyom egy számot max hangerőre, és elénekli, mikor azt hallottuk, hogy valaki bejön az ajtón. Mindenki felkapta a fejét, és elindultunk megnézni, hogy ki az. A flörtös fürtös volt, és épp vette le a cipőjét. Már egészen megfeledkeztem róla.

- Na, mivan, hazataláltál? - kérdezte Zayn.

- Most nem vagyok túl jó passzban, úgyhogy megtennéd, hogy nem cseszed fel az agyam a második másodpercben? - "kérdezte" elég flegmán, majd felhúzott az emeletre.

- Hogy ezt mi lelte? - hagyta rá Liam, és visszaindult, hogy folytassuk a játékot. A többiek követték, én viszont úgy döntöttem, hogy beszélek a fejével.

- Mindjárt jövök! - szóltam oda nekik, míg ők egy gyors "okéval" belegyeztek.

Felslisszoltam a lépcsőn, és megkerestem Harry szobáját. Nem tudtam pontosan, hogy melyik az, de mikor körbenéztem láttam egy ajtót, amin egy óriás "H" betű díszelgett. Bekopogtam. Semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Harry az ágyán a falhoz támaszkodva nyomogatta az iPhone-ját, és mikor észrevett felült.

- Miben segíthetek? - kérdezte elég feszülten.

- Beszélhetnénk? - próbálkoztam higgadtan.

- Muszáj? - temette a kezeibe az arcát, és dörzsölte meg.

- Figyelj, Harry! Én tényleg nem akarok beleszólni az életedbe, de mi van veled? - próbálkoztam.

- Mióta foglalkoztatlak?

- Na ez az! Mi lett veled? Olyan rendes voltál, mikor megjöttem! - ültem le mellé az ágyra.

- Ha te is azzal fogsz jönni, hogy mérhetetlenül nagy baromság volt magamra tetováltatnom a barátnőm nevét, akkor akár el is mehetsz.

- Nézd, én nem hibáztatlak. Én is követtem el hibákat. - szóltam el magam majdnem - Régen. Elhamarkodott döntéseket, amiket akkor jónak láttam, de utána megbántam.

- Aha. Végeztél? - flegmázott még mindig.

- Csak azt szerettem volna mondani, hogy tudd, hogy én megértelek.

- Kösz. - mondta. Ez végre kezdett a régi-Harry lenni.

- Na és ki valójában ez a Rebecca, még nem hallottam róla.

- A barátnőm. Énekes, de még nem futott be. Érdekes gondolkodásmódja van.

- Vagdossa az ereit? - poénkodtam.

- Neeeem! - röhögte el magát ő is. - Nagyon különleges lány.

- Aha. - haboztam egy picit. - És mitől lettél ilyen ellenséges a fiúkkal?

- Rebecca szerint nem jó, ha sülve-főve együtt vagyunk, mert még valamelyik belém szeret. Ezért próbálom őket egy kicsit lekoptatni.

- Dehát ti egy csapat vagytok. A One Direction, még szép, hogy sülve-főve együtt vagytok. És a bandán túl legjobb barátok is.

- Ez igaz!

- Szerintem ne akarj olyan barátnőt, aki meg akar változtatni. - komolyodtam el.

- Nem akar megváltoztatni! Ne kezd te is! - förmedt rám megint.

- Jó, jó, jó! Nyugi! Én csak azt mondom, hogy úgy szeressen, ahogy vagy.

- Oké.

- Jó, akkor és megyek is, a többiek már várnak! Nincs kedved velünk tartani? - mosolyogtam rá.

- Mit csinálnak? - húzta el a szája szélét.

- Ahogy hallom, most épp Niall énekel. - füleltem, és közben hallottam Niall mérhetetlenül hamis éneklését.

- Nem bánom! - vonta meg a vállát, és kisétáltunk a szobából, meg nem állva a többiekig.

Díjat kaptam :)

 

Hahó :) Nos még csak most vettem észre, hogy Rebekától kaptam egy díjat, amit nagyon köszönök :) Sajnálom, hogy csak ilyen későn vettem észre, de akkor most meg is csinálom :D

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

• 14 éves vagyok, 152 cm és 42 kg
• Mindig is szerettem írni, már kisebb koromban is állandóan jegyzeteket készítettem.
• Elég sok zenei stílus tetszik, ezért "piszkáltak" is sajnos.
• Utálom azokat az embereket, akik azt hiszik, hogy ők a világ közepe, és egy csepp gátlás sincs bennük.
• Kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars.
• Kedvenc filmem az Éhezők Viadala, a Percy Jackson és az Éjsötét Árnyék.
• Nagyon szeretek sminkelni, ez az a dolog, amivel majd szeretnék foglalkozni.
• Ha nem jön össze a sminkes szakma, akkor színész (aki színházban játszik, nem idióta filmekben) vagy ügyvéd szeretnék lenni.
• Ha kiderülne, hogy jó hangom van, akkor szeretnék nyerni egy Eurovíziós Dalfesztivált.
• Ha az derülne ki, hogy jó vagyok valamilyen sportban, akkor Olimpiai bajnok szeretnék lenni.
• Divatbolond vagyok, és imádok vásárolni :D

2.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

• Kik a példaképeid? Isabelle Fuhrman, Cher Lloyd, Troian Bellisairo, Lucy Hale
• Mivel foglalkozol legtöbbet egy nap? Tanulással a suli miatt, és netezéssel, amit az iPod-omon és a telefonomon nyomok :D
• Miért kezdtél blogolni? Mert egyrészt szeretek történeteket írni, és szerkeszteni.
• Mit szeretnél csinálni 10 év múlva? Ezt már leírtam a tényekben.
• Kedvenc sztár? Isabelle Fuhrman, Cher Lloyd, Troian Bellisairo, Lucy Hale, Keegan Allen, Jennifer Lawrence, Leven Rambin
• Ha lenne egy kívánságod, mit kívánnál? Hogy legyen jobb alakom.
• Sorolj fel 5 blogot, amit rendszeresen olvasol! Huh :D wpc.bn, és több most nem jut eszembe :D
• Mi kelti fel egy történtben az érdeklődésed? Eleve az alaptörténet ne legyen rossz. Bármilyen jól is írják, ha az alaptörténet fos :D
• Mi a kedvenc filmed? Hah, ezt is már mondtam :D
• Hány éves vagy? 14 leszek júniusban.
• Mi az életcélod? Ilyen nincs, ahogy alakul, úgy lesz.

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

Sorry nincs 11 ember, akiknek tovább tudnám adni, így kérdések sincsenek. :D Meg most energiám sincs hozzá.
4.) 11 embert kell megjelölni! (Nincs visszajelölés / visszaadás)

Dettó.

10. fejezet - Ez így nem mehet

Hali! :D

Ma ahogy ígértem egy extra rész lesz, ami annyit jelent, hogy a story-ban lesz egy kis izgalom. Rebeka kedvéért nem taszítják el egymást, és ebből majd még több bonyodalom lesz. Lehetséges, hogy mostantól több rész érkezik egy héten belül, mivel van egy alkalmazás a telómon, úgyhogy ... :D Szóval, ez még nem biztos, majd kiírom, és meglátjuk, most pedig jön a fejezet :)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Zene: Grace Potter - Paris 

- Aha. - mondta, majd megint egy lépéssel közelebb jött felém. Valószínűleg érzékelhető volt ahogy megcsuklott a hangom, hogy én sem gondolom komolyan, hogy nem akarom Őt. Megsimogatta az arcomat, és rám mosolygott. Egy ideig álltunk ott egymás szemébe meredve, neki sem volt teljesen tiszta ez a dolog. Nem tudtam, hogy most éppen mit akar, és szerintem ő sem volt tisztában az én érzelmeimmel. Hirtelen felindulásból odahajoltam hozzá, a karjaimat megint csak a nyaka köré kulcsoltam, és megcsókoltam. Gondoltam, hogy ebből nagy baj lesz, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt. A kezeit ismételten a derekamra tette, majd vadul visszacsókolt. Egy jó ideig elvoltunk így, majd lassan a kezeit elkezdte lejjebb engedni, végül "megállapodott" a popsimnál, és elkezdett emelni. Először nem tudtam hova tenni, majd felhúztam a lábaimat, és belé kapaszkodtam. Reméltem, hogy nem vagyok neki túl nehéz, de úgy tűnt nem. Elkezdett egy kicsit hátrálni, majd a bolt ablaka párkányára "ráhelyezett", és ott folytattuk.

- Ezt nem folytathatjuk, Louis. - álltunk le egy kicsit.

- Miért nem? - meresztette rám gyönyörű kék szemeit.

- Mert be kell vásárolnunk! - mosolyogtam rá, majd enyhén eltoltam magamtól, és leugrottam a párkányról. Elindultam be a boltba, és láttam, hogy jön utánam. A vigyor egy pillanatra sem fagyott le a képemről. Gyorsan bepakoltam néhány joghurtot, üdítőt és felvágottat, hogy valamit enni is lehessen. Direkt nem nem raktam be a kosárba Niall kedvenceit, hogy máskor ne fordulhasson elő, hogy a hűtő üres. Viszonylag gyorsan végeztünk, majd mentünk is haza. Louis néha útközben nyomott egy-egy puszit a számra. Pár perc múlva már a ház előtt voltunk. Épp nyúltam a zsebembe, hogy vegyem elő a kulcsomat, közben Louis odahajolt hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hééé! Ne itt! - förmedtem rá.

- Hát hol? - játszotta meg a hülye kisgyereket, és körbe fordult, keresve, hogy hol csinálhatnánk éppen.

- Pssszt! - tettem a mutató ujjam a szája elé, mire végre befogta. Kinyitottam az ajtót, és benyitottunk. A többiek még mindig a tévé előtt elszórva bambultak.

- Louis, hol voltál? - pattant fel Eleanor, és odafutott barátjához, majd megcsókolta. Kicsit csalódottan meredtem magam elé. Mégis mit hittem? Hogy minden oké lesz? Ha együtt is lehetnénk, száz százalék, hogy a srácok plusz Perrie, Danielle és Eleanor is megutálnának. Enyhén megráztam a fejem, és felkaptam egy zacskót.

- Louis lekísért engem a boltba. - válaszoltam a lánynak, közben igyekeztem semmitmondó mégis szúrós tekintettel nézni Louis-ra. Vette az adást. Furcsállva rám sandított, én meg elforgattam a fejem, és bevittem a szatyrokat a konyhába.

- Juj, mit hoztatok? - pattant oda Niall, és elkezdett kutakodni a zacskókban.

Észre sem vettem, de már besötétedett. Szépen elrepült ez a nap. Helyet foglaltam az egyik fotelban, majd épp akkor ért véget a sorozat, amit éppen néztek. A legizgalmasabb jelenetnél hagyták abba, a srácok pedig fujjoltak egy sort, hogy miért épp a legjobb résznél van vége. Ez már csak így van.

- Kinek van kedve Percy Jackson-t nézni? - kérdezte Zayn, majd a többiek morogtak még egy sort.

Komolyan, ha nem lennének programjaink kizárólag filmeket és sorozatokat néznénk? Kemények vagyunk, mint a Rolling Stones.

- Én néznék szívesen! Miről szól? - tettem fel a kezem.

- Valami görög mitológiás cuccról. - vetette nekem oda flegmán a fiú.

Ráhagytam, és hátradőltem a székben. A film már javában ment, mikor Louis sétált le az emeletről, és mellettem foglalt helyet. Csak sóhajtottam egyet. Szinte azonnal felpattantam, és kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Pár perc múlva visszasétáltam, és láttam, hogy jó páran már eltették magukat holnapra.A kanapé másik végében foglaltam helyet, és ezzel le is zártam a dolgot köztem és Louis között. Mit képzel ki ő? Csak kihasználja Eleanor-t, én meg asszisztáltam neki. Ettől kezdett elárasztani a bűntudat.
Úgy fél tizenegy lehetett, mikor már csak én, Louis és Zayn néztük a tévében ugráló félisteneket.
- Oké, nem bírom tovább! Mentem! - állt fel Zayn közben ásítva egyet. Mi nem szóltunk egy szót sem. Zayn komótosan feltrappolt az emeletre, én meg kettesben maradtam Louis-szal. A szoba két végében ültünk, én felhúztam a lábaimat magam elé, a fiú pedig úgy ült a fotel kellős közepén, mint egy kiskirály. Rám nézett, én meg sem mozultam.
- Most meg mi van? - kérdezte végül kicsit feldúltan.
- Hogy mi? - fordultam oda hozzá és felemeltem a hangom.
- Mi a franc bajod van? - ismételte magát.
- Óóó, bocsánat, hogy élek! - kezdtem - Te most komolyan mit gondolsz magadról? Hogy teheted ezt Eleanor-ral? Igen, tudom, én is hunyó vagyok, de mégis csak a te barátnőd. - keltem ki magamból.
- Figyelj! - jött közelebb hozzám - Szakítani fogok vele. - hogy mi?
- Ne.. - tiltakoztam.
- Csak a kedvedért.
- Ne! Nekünk nem szabadna együtt lennünk!
- Miért nem?
- Képzeld el Danielle és Perrie mennyire megutálnának. Azt gondolnák, hogy én kitúrtam Eleanor-t, és akár velük is megtörténhetett volna ez. Ha nem te tetszel meg nekem. Oké, Liam-mel semmi pénzért nem tetszene. - röhögtem el a végét.
- Akkor titokban tartjuk! - hajolt oda hozzám, és hosszan megcsókolt. Lassan elkezdtem emelni a kezem, majd "megállapodtam" a hajánál, és beletúrtam.
- Miért csináljuk ezt? - kérdeztem, közben abbahagytuk egy pillanatra. Nem mondott semmit, csak újra megcsókolt. - Késő van. - kezdtem arra utalni, hogy hagyjuk már abba. - Le kell zuhanyoznom! - érveltem még mindig.
- Majd én segítek! - mosolygott rám, majd felállt, és felém nyújtotta a kezét. Gyengéden megfogtam, majd az emelet felé vettük az irányt. Benyitottunk az ajtómon, majd Louis megállt, és arra várt, hogy elinduljak a mosdóba.
- Te tiszta perverz vagy! - nevettem el magam.
- Vagy ha nem akarsz zuhanyozni, csinálhatunk mást is! - vigyorgott, és elindult felém. Kicsit megijedtem, hogy mit akar csinálni.
Átkarolt a derekamnál, megcsókolt, és kicsit elkezdett hátrafelé lépkedni. Lehuppantunk az ágyra, és ott folytattuk. Forró ajkait szüntelenül az enyémhez nyomta, közben a pólóm alját kezdte el kitapogatózni, majd egy határozott mozdulattal lehúzta rólam. Egyik keze a hajam felé vándorolt, majd megfogta a hajgumit a hajamban, és a copfom - illetve a hajam - lassan a vállamra omlott. Lassan én is kibújtattam a pólójából. Még mindig megállás nélkül csókolóztunk, és pillanatról pillanatra egyre kevesebb ruha volt rajtunk.
Aztán megtörtént...

Másnap reggel

A madarak csicsergésére ébredtem, és arra, hogy a napsugarak igen-igen igyekeznek áttörni a függöny szálait. Lassan felültem az ágyban, és akkor vettem észre, hogy nincs rajtam semmi. Hirtelen oldalra néztem, de nem volt ott senki, csak egy pár ruha. De mindegyik az enyém volt. Felhúztam a térdeimet, és rájuk helyeztem az állam, és úgy próbáltam visszaemlékezni a tegnap éjszakára. Minden beugrott. Minden egyes érintés, minden csók ... és az is.Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy elárasztja a testem a bűntudat. Gyorsan felpattantam, és a zuhanyzóba rohantam, hogy amilyen gyorsan csak tudom lesikáljam magamról a tegnap estét. Rohadt ideges lettem, és már remegtem is. Tíz perc múlva jöttem csak ki, és gyorsan magamra kaptam valami itthoni ruhát. Az este levetett ruháimat gyorsan összeszedtem, és egy galacsinban bedobtam a mosógépbe, és bekapcsoltam. Nem érdekel, ha összemennek, látni sem akarom őket. Visszasétáltam az ágyamhoz, leültem, és a huzatokat meg a lepedőt kezdtem el fölszedni. Ezeket is már csak egy nagyobb galacsinba tudtam gyömöszkölni, majd beraktam a kádba, és a zuhanyrózsával leöblítettem. Hirtelen kopogtak. Gyorsan még körbenéztem a szobában, hátha találok egy kis árulkodó jelet, sietve megigazítottam a hajam, majd lenyomtam a kilincset. Louis volt az.

- Jó reggelt! - lépett be a szobámba egy tálca finomsággal.

- Te mit csinálsz? - kérdeztem, mert tényleg nem tudtam miben sántikál.

- Gondoltam hozok neked egy kis reggelit! - vigyorgott rám.

- Oké, de én nem kérem! - néztem rá komolyan. - Ez így nem mehet! Megemészt a bűntudat. Téged nem?

- Jaj, ne legyél már ilyen besavanyodott! - adta a laza fiút.

- Figyelj! - ültettem le az ágyra - Mi lenne, ha megpróbálnád újrakezdeni Eleanor-ral? Mindenkinek jobb lenne így.

- De...

- Nekem is jobb lenne. - húztam el a szám szélét, és próbáltam valami mosolyféleséget erőltetni az arcomra.

- Rendben! - nézett rám kicsit elkeseredve, majd kisétált a szobából. Most gondolom fut Eleanor-hoz, mintha mi sem történt volna. Én meg megyek jópofizni a többiekhez, mintha mi sem történt volna.

Közérdekű

Hali!

Ugye aki korábban olvasta a blogomat (light-up-my-world.blog.neon.hu), az láthatta, és olvashatta is, hogy miért is költöztettem el a lapot. Remélem megértitek, és nem veszítek olvasókat, de szerintem blogspot-on egyrészt könnyebb blogolni, másrészt pedig nekem valahogy családiasabb, és itt sokkal több lehetőség van. Ha szeretnétek, kommenteljetek, iratkozzatok fel, és ha még nem tettétek volna, olvassátok el az eddigi fejezeteket.
Ezen a héten sajnos új rész nem jön, bár már elkezdetem írni, de sajnos nem tudom befejezni, mert kevés az időm, az ötletem meg sok :D Kárpótlásképp csináltam egy menüt, amiben a szereplőkről vannak információk, szóval, aki unatkozik, annak ajánlom figyelmébe. Úgyhogy most már navigáljatok át erre a lapra, írjatok nekem, komiba, vagy a chat-be, jöhet mindenhova :) Puszi!