7. fejezet - Ki az a Rebecca?

Kicsit fura volt az, amit Eleanor mondott. Hogy kedvel engem? Biztos. Hát lehet. Igen, erre az egyetlen értelmes szó az az, hogy furcsa. Nem is mondtam több mindent, csak valami bólintásszerűséget produkáltam. Mást ő sem mondott, csak a tévét bámultuk. Az én esetemben inkább csak magam elé bámultam. Miközben Louis a teát főzte (vagy mi), addig a többiek is lassan felébredtek. Egyetlen ember nem érkezett még meg közénk. Harry. Különösebben nem izgatott, arra gondoltam, biztos még alszik. Ahogy Liam az emeletről sétált le, közben egy kérdést tett fel úgy mindenkinek.

- Héé, nem tudjátok Harold hova tűnt? - kérdezte, mivel az emeleten nem találta.

- Nem alszik még? - tippelt Perrie.

- Most voltam fent, és nincs ott. - adta meg az egyszerű választ a bátyám.

- De akkor hol lehet? - értetlenkedett Zayn. Abban a pillanatban, ahogy feltette a kérdést, hallani lehetett a bejárati ajtó hangját, amin Harry jött be.

- Hát te meg hol voltál, haver? - állította meg a fiút Niall, aki éppen az emeletre iszkolt volna.

- Sehol. - felelte barátságtalanul a srác, úgy, hogy még Niall szemébe sem nézett, és közben próbálta eltolni maga elől barátját.

- Héé! Mi van veled, gyerek? - jött be a képbe Louis is, és szétszedte Harry-t és Niall-t. Harold-ot a karjánál fogta meg, ami úgy tűnt nem tetszett a srácnak.

- Aúúú! - válaszolt csak így. Szúrós szemmel nézett Louis-ra, majd a karjához nyúlt.

- Mit csináltál? - kérdezte Liam is.

- Semmi közötök hozzá! - vágta be a durcit Harry, aki még mindig a karját simogatta és úgy nézett a fiúkra, mint, aki azonnal megöli őket.

- Mi van a karoddal? Mutasd már! - esett neki Niall, majd nagy nehezen felhajtotta haverja pulcsijának ujját. A srácok csak döbbenten nézték bandatagjuk karját, amin gondolom volt valami érdekes. Valami olyan, amit biztos nem Louis csinált, azzal, hogy megszorította.

- Ki az a Rebecca? - tette fel a kérdést Zayn, és én erre máris felkaptam a fejem, és a lányokkal mi is odasétáltunk.

- Senki! - tépte ki a kezét a fiúk szorításából Harry.

- Biztos lehet valaki, ha magadra tetováltattad a nevét! - bizonygatta Louis.

- Na, mivan becsajoztál? - röhögött Niall - Végre... - tette hozzá még halkan motyogva.

- Igen, becsajoztam, ha annyira tudni akarjátok! Most pedig engedelmetekkel szeretnék menni, mert találkozom vele! - felelte olyan barátságtalanul, hogy az már megijesztett.

- De hát, miért nem mondtad el, hogy barátnőd van? - kérdezte Louis.

- És mióta van neked? Gondolom nem két napja, ha máris tetkód van róla. - próbálkozott nála Liam.

- Hé, ha annyira tudni akarjátok, akkor elmondom, csak hogy lerázzalak végre titeket! Tegnap találkoztam vele. Most már mehetek? - adta meg a megdöbbentő választ Harry.

- Egy napja? Ez komoly? Te normális vagy? - kérte számon Zayn barátját. Sajnos ezt Harry már nem hiszem, hogy hallotta, mert kiviharzott az ajtón.

- Oké. Ti tudjátok ki ez a csaj? - fordult felénk az előbb ledöbbent Liam. Mi csak megvontuk a vállunkat, közben a szemünk kidülledve maradt. Harry-nek barátnője van? Jó, na, nem vagyok féltékeny, mert nincs miért. De azért ez fura. Tegnap tényleg nem volt itthon. És közben becsajozott? Ez a lány nagyon az ujja köré csavarhatta, hogy Harry-nek már tetkója is van róla. Mindenesetre egy kicsit félek, hogy mi lesz ebből.

Harry szemszöge

Rohadtul nem értettem a srácok mit értetlenkedtek. Van egy barátnőm. És? Muszáj számon kérniük? Nem kell mindenről beszámolnom nekik. Az meg, hogy van róla egy tetkóm, az legyen az én dolgom. Úgyhogy nem nagyon érdekelt, hogy a fiúk mit gondolnak. Ott hagytam őket, hadd egye őket a fene. Azt sajnálom egyedül, hogy azért mentem haza, hogy elvigyek magammal pár cuccot. De nem érdekel, mert már egy percig sem bírtam ott maradni közöttük. Tehát elindultam be a városba, ahol a Starbucks előtt beszéltem meg találkozót Rebeccá-val. Már épp ott állt, úgyhogy elég mérges voltam a srácokra, hogy elhúzták az időt.

- Sziaaaa! - köszöntött, majd a nyakam köré kulcsolta a karját, és megcsókolt. Természetesen visszacsókoltam. Mikor lassan elhajolt tőlem, gondoltam megmutatom neki az új tetkóm. Némán tűrtem fel a pulcsim ujját, közben láttam, hogy Rebecca kedvesen mosolyog. Láttam, ahogyan megmutatom neki elneveti magát. - Azta! - nyögte ki végül, és gyengéden megsimogatta ott a bőröm.

- Örülsz? - tettem fel egy hülye kérdést, de gondolom megkérdezem.

- Igen, ez rohadt jó lett! - nevette el magát ismét. - Úgy látom nagyon fontos vagyok neked. - nézett rám úgy, hogy a szája fülig ért.

- Te nem akarsz egyet? - kérdeztem megint egyet tőle, majd mikor a mondat végére értem, láttam, hogy egy kicsit habozott, majd egy kicsit erőltetett mosoly jelent meg az arcán.

- Nem tudom, kicsit félek tetoválást csináltatni... mert tudod, nekem ez lenne az első. - fogta meg a kezem, közben a fejét oldalra fordította. - De nagyon cuki vagy, hogy csináltattál rólam! - mondta, majd lassan elkezdtünk előre sétálni.

Úgy fél órán át dumáltunk miközben fel-alá jártunk a városban, néha meg-meg álltunk smárolni, amit ha jól láttam néhány fotós el is csípett, úgyhogy holnap már mi leszünk a legnagyobb főatrakció. Gondolom a rajongóim azt fogják gondolni Rebeccá-ról, hogy ő is csak két hétig lesz nekem, meg nem örülnek, hogy boldogok vagyunk, hanem azt hiszik majd, hogy Rebecca csak kihasznál engem. Őszintén, utálom azokat az embereket, akik ilyeneken gondolkoznak naphosszat.

Isabelle szemszöge

Miután Harry elhúzott találkozni a legújabb barátnőjével, mi otthon lesokkolva ültünk, volt aki a földön, volt aki a nappaliban és aki a konyhában meg az étkezőben.

- Ez tiszta hülye! Komolyan, gyűjti a tetkókat vagy mi? A csajjal annyira nincs még bajom, de igazán bemutathatta volna vagy legalább mondhatott volna róla valamit. - hőbörgött Liam.

- Figyu, most ne ezen rágódjunk, hanem inkább csináljunk valami programot! - ajánlottam fel.

- Ez jó ötlet! - értett velem egyet Perrie. - És hova menjünk?

- Vidámpark? - adott egy ötletet Niall. A srácok első reakciója az volt, hogy röhögtek egyet.

- Ez nem is rossz ötlet! - szólalt meg Danielle is.

- Oké. Akkor menjünk a vidámparkba! - röhögött Louis. - Mindenkinek jó? - kérdezte, majd végignézett mindenkin, és mikor rám pillantott észrevettem, hogy elidőzik rajtam. Én csak elmosolyodtam, majd bólintottam, hogy részemről oké a program. Mindenki benne volt, úgyhogy elkezdtünk készülődni, én felmentem a szobámba, felöltözni. Egy tépett farmer, egy mintás bő póló és a bakancsom mellett döntöttem. Úgyhogy lesétáltam, és úgy vettem észre, hogy nagyjából mindenki elkészült, kivéve Zayn-t, aki még a haját igazgatta. Egy tíz percbe telt, mire ő is elkészült végre.

- Szerintem én gyorsan felhívom Harry-t. - mondta Liam. Senki sem reagált rá, kivéve Danielle, aki odafutott barátjához.

- Hangosítsd ki! - kérte a bátyámat, amit azonnal meg is csinált. Harry az ötödik kicsöngésre vette csak fel, és egy barátságtalan "Mivan?"-nal köszönt.

- Nincs kedved velünk vidámparkba jönni? - kérdezte Danielle, majd Harry megint csak elég szemét volt velünk, mert egy "Inkább kihagyom"-mal elintézte a dolgot, és letette. Mindenki kidülledt szemekkel nézett a másikra, és egyikünk sem tudta, hogy most mi van.

- Akkor szerintem induljunk! - törte meg a csendet Zayn, aki gondolom attól félt, hogy a haja megint szétmegy, és akkor még tíz percig kéne piszkálnia. Úgyhogy kisétáltunk az ajtón, és a kocsikhoz mentünk. Liam kocsijába szálltam be, ahova beült még Danielle és Niall is. Perrie, Louis és Eleanor is Zayn autójával utazott.

Hátul Niall társaságában bámultunk ki az ablakon, és csodáltuk London szépségeit. Egy húsz percbe telt, mire megérkeztünk a vidámparkhoz.