5. fejezet - Eleanor beköltözése és Ő...

Kicsit késő volt már, így úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba lezuhanyozni. Összekészítettem az alvós ruháimat, kivettem a bőröndből egy papucsot, majd benyitottam a fürdőszobába. Leemeltem az egyik polcról egy törölközőt, és a mosógépre tettem (merthogy olyan is volt). Levettem a zoknimat, majd épp a gatyámat szerettem volna lefejteni magamról, amikor kopogtak az ajtón. Kisurrantam, és szembe találtam magam... Harry-vel. Már megint.

- Szia Harry! Ööö... ha azért jöttél, hogy megkérdezd nem gondoltam-e meg magam, akkor el kell, hogy keserítselek, de nem. - mondtam meg neki kerek perec.

- Mi? ... Jaa, nem. Csak azért jöttem, hogy megmondjam, hogy akár lehetünk barátok - mondta leszegezett fejjel. Látszott rajta, hogy egy kicsit szégyenli magát, hogy nem sikerült megszereznie. Gondolom már megszokta, hogy minden lány rohan a karjai közé, én meg épp, hogy visszautasítom. Azért egy kicsit megsajnáltam.

- Héé! Majd neked is eljön egyszer az igazi. De nézd a jó oldalát. Legalább tudod, hogy nem én vagyok az! - próbáltam vigasztalni több-kevesebb sikerrel. Úgy láttam egy kicsit jobb kedvre derült.

- Akkor, csak barátok? - kérdezte, én meg bőszen bólogattam.

- Oké, akkor én megyek zuhanyozni...  - mutattam a mosdó felé, de úgy tűnt Harry nem nagyon veszi az adást, mert csak állt ott és nézett rám nagy szép szemeivel. - Ööö... kimennél? - próbáltam diszkréten közölni vele, hogy zavar.

- Dehát a barátoknak nincsenek titkai egymás előtt! - tárta szét a karját és mentegetőzött. Én pedig csak egy gyilkos pillantást vetettem rá, ami úgy tűnt, hogy bejön. - Oké, oké! Már itt sem vagyok - adta meg magát, majd kiment. Én még mosolyogtam egyet, majd elmentem fürdeni. Negyed óra alatt elkészültem, majd lementem elköszönni a többiektől. Mindenki a tévét bámulta, mint valami zombi.

- Sziasztok, srácok, akkor én azt hiszem elteszem magam holnapra! - jelentettem be, majd a többiek egy emberként köszöntek el, úgy hogy le se vették a szemüket az adásról. Hát jó, úgy vettem észre, hogy zavaró tényező vagyok, így szerencsétlenkedtem még egy sort, majd felspuriztam. Benyitottam a szobámba, majd befeküdtem az ágyba. A másnapon gondolkodtam. Kicsit izgultam, hogy vajon bírni fog-e az a Louis vagy ki meg a barátnője. Sajnos nem tudtam ezen a gondolaton elidőzni, mert elaludtam.

Másnap reggel

Fél kilenckor szólalt meg az ébresztőm, amit a hatodik csörgés után sikerült kinyomnom. Kitápászkodtam az ágyból, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Mikor belenéztem a tükörbe szó szerint megijedtem. Tegnap este elfelejtettem lemosni azt a kis szempillaspirált, ami rajtam volt, most meg totál elkenődött. Hupsz. Elkezdtem lemosni, majd valamelyest sikerült is. A hajamat egy kicsit lelapítottam, mert sikerült "elaludnom". Úgy döntöttem, hogy lesétálok a többiekhez, megnézni, hogy mit csinálnak vagy alszanak-e még. Danielle és Zayn a tévét bámulta, Liam a konyhában "szorgoskodott", Niall pedig épp vitte a reggelijét a nappaliba. Gondolom, akkor a többiek még alszanak. A konyha felé vettem az irányt, hogy csináljak magamnak egy kakaót, miközben kikerültem Niall-t, aki konkrétan rohant, majd megérkeztem Liam-hez.

- Szia, hugi! Jajj, de szép vagy ma reggel is! - "dicsért" meg. Utálom, amikor szarkasztikus.

- Hahaha! - színleltem röhögést, majd kerestem egy bögrét. Próbáltam felidézni, Niall mit mutogatott itt tegnap, de nem jutott eszembe semmi, így sorra kinyitogattam a polcokat, hátha találok valamit, de nem sikerült. Liam szerencsére a segítségemre sietett, és az orrom elől elemelt egy bögrét, és oda nyújtotta hozzám. Én csak nyomin néztem rá. Kinyitottam a hűtőt, ahol pont kiszúrta a szemem egy doboz tej, így nem kellett segítséget kérnem. Miközben bögrét kerestem találtam kakaóport, így ehhez sem kellett Liam-et fárasztanom. Összeöntöttem a kettőt, majd betettem a mikróba egy percre. Közben csak bámultam ki a fejemből. Mikor kész lett, kissé leforráztam a kezem. Most már tudom, hogy maximum fél percre kell beraknom. Kisétáltam a többiekhez, és helyet foglaltam a tévé előtt. Danielle épp a Vámpírnaplók című sorozatot nézte, Zayn és Niall pedig próbálta róla lebeszélni, hogy nézzenek inkább Bosszúállókat.

- Belle, mondd, hogy te téged is a Bosszúállók jobban érdekel! - kérlelt Zayn, hogy szavazzak az ő filmjük mellett.

- Ne is hallgass rájuk, Belle! Ez most a legújabb rész, tudom, hogy te is szereted a vámpírokat! - próbált maga mellé állítani Danielle, közben a Twilight-ra célozva.

- Hát... én mindkettőt szívesen megnézném - válaszoltam végül. Ők pedig csak legyintettek, hogy ezek szerint rám nem számíthatnak.

Abban a pillanatban Harry sétált le a lépcsőn, és ahogy elnéztem nem volt a legjobb passzban. Felállt a haja. A többiek letámadták, hogy mit nézzünk, mire Harry csak rávágta, hogy Bosszúállók. Niall és Zayn diadalmasan összepacsizott, Danielle pedig "ciccegett" egyet, hogy elvesztette a fogadást. Így Bosszúállókat néztünk. Kábé addig bírtam, amíg meg nem ittam a kakaót, utána pedig felsétáltam a lépcsőn, hogy átöltözzek, mivel eddig pizsamában voltam. Az idő meleg volt, viszont a felhős ég egy kicsit megtévesztett, de hát London-hoz ez is hozzátartozik. Egy short farmert, egy bő pólót, és a Vans cipőmet vettem fel, amit két karkötővel és az órámmal extráztam, a szememet pedig egy fekete szemceruzával emeltem ki. Újból lesétáltam, de akkor már mindenki felkelt. Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, ezért leültem a kanapéra, és én is néztem a filmet, közben mindig kérdezgettem a többieket, hogy most mivan, mert nem nagyon értettem. Úgy fél órája nézhettük a mozit, mikor csengettek. Körbenéztem, ki tervezi kinyitni az ajtót, de nem nagyon akadtak jelentkezők, így úgy döntöttem, hogy én nyitok ajtót. Odasétáltam, kicsit megigazítottam a hajam (haha), majd kinyitottam az ajtót. Egy magas, helyes srác csengetett, akit szemmel láthatóan meglepett, hogy én nyitottam ajtót. Azt hiszem már tudom ki lehet.

- Szia...! Én Isa... Isabelle Payne vagyok, Liam húga! - motyogtam miközben kicsit zavarba jöttem, nem is tudom miért.

- Szia, Isa-Isabelle Payne-Liam húga! - röhögött - Louis vagyok - nyújtotta a kezét majd "kezet fogtunk". Legalább olyan vörös voltam, mint egy rák.

- Nem jössz be? - kérdeztem, majd félreálltam. Épp abban a pillanatban egy barna hajú lány libbent oda mellé egy dobozzal a kezében, majd egy puszit nyomott a fiú arcára. A kedves, elpirult mosoly lefagyott az arcomról abban a pillanatban. Biztos ő Eleanor. Ő is érzékelte a kínos helyzetet, és biztos nem voltam neki ismerős, így elég érdekesen rákérdezett.

- Te ki vagy? - kérdezte.

- Ööö, én Isabelle Payne vagyok - mutatkoztam be, de nem nagyon érzékeltem a lány reakcióját, mert ugyanúgy nézett rám rezzenéstelen arccal. Biztos nem értette a Payne-t, ezért úgy döntöttem, hogy megismétlem neki kicsit érthetőbben - Liam húga! - mondtam végül.

- Óóó! - esett le neki. - Hali, én Eleanor Calder vagyok! - integetett, majd odabújt Louis-hoz. Épp akkor vettem észre, hogy Louis mennyire néz engem, épp úgy, ahogy Harry. Hát, egész helyes srác... Nagyon helyes... Oké, Belle, ezt most azonnal hagyd abba! Barátnője van! Meg amúgy is!

- Nem jöttök be? - ajánlottam fel megint a lehetőséget, újból félre állva. Bejöttek, a többiek pedig hangosan üdvözölték őket. A srácok pacsizgattak Louis-szal, Danielle és Perrie pedig puszival köszöntötték Eleanor-t. Én pedig csak álltam ott tök szerencsétlenül és nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem sokkal azután Eleanor "odafutott" Louis-hoz, majd egy puszit nyomott az ajkára, majd kicsit affektálva megszólalt.

- Nem hozzuk be a cuccaimat? - kérdezte, és máris gondoltam, hogy be fog költözni. Nem, egyáltalán nem bánom, csak kicsit izgulok, hogy ki fogunk-e jönni egymással. Kimentek a házból a fiú kocsijához, hogy behozzák Eleanor dobozait. Jöttek-mentek a házban, néha fel is mentek az emeletre, majd egy bő másfél óra alatt meg is voltak, és kifáradtan dőltek le a kanapéra.