10. fejezet - Ez így nem mehet

Hali! :D

Ma ahogy ígértem egy extra rész lesz, ami annyit jelent, hogy a story-ban lesz egy kis izgalom. Rebeka kedvéért nem taszítják el egymást, és ebből majd még több bonyodalom lesz. Lehetséges, hogy mostantól több rész érkezik egy héten belül, mivel van egy alkalmazás a telómon, úgyhogy ... :D Szóval, ez még nem biztos, majd kiírom, és meglátjuk, most pedig jön a fejezet :)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Zene: Grace Potter - Paris 

- Aha. - mondta, majd megint egy lépéssel közelebb jött felém. Valószínűleg érzékelhető volt ahogy megcsuklott a hangom, hogy én sem gondolom komolyan, hogy nem akarom Őt. Megsimogatta az arcomat, és rám mosolygott. Egy ideig álltunk ott egymás szemébe meredve, neki sem volt teljesen tiszta ez a dolog. Nem tudtam, hogy most éppen mit akar, és szerintem ő sem volt tisztában az én érzelmeimmel. Hirtelen felindulásból odahajoltam hozzá, a karjaimat megint csak a nyaka köré kulcsoltam, és megcsókoltam. Gondoltam, hogy ebből nagy baj lesz, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt. A kezeit ismételten a derekamra tette, majd vadul visszacsókolt. Egy jó ideig elvoltunk így, majd lassan a kezeit elkezdte lejjebb engedni, végül "megállapodott" a popsimnál, és elkezdett emelni. Először nem tudtam hova tenni, majd felhúztam a lábaimat, és belé kapaszkodtam. Reméltem, hogy nem vagyok neki túl nehéz, de úgy tűnt nem. Elkezdett egy kicsit hátrálni, majd a bolt ablaka párkányára "ráhelyezett", és ott folytattuk.

- Ezt nem folytathatjuk, Louis. - álltunk le egy kicsit.

- Miért nem? - meresztette rám gyönyörű kék szemeit.

- Mert be kell vásárolnunk! - mosolyogtam rá, majd enyhén eltoltam magamtól, és leugrottam a párkányról. Elindultam be a boltba, és láttam, hogy jön utánam. A vigyor egy pillanatra sem fagyott le a képemről. Gyorsan bepakoltam néhány joghurtot, üdítőt és felvágottat, hogy valamit enni is lehessen. Direkt nem nem raktam be a kosárba Niall kedvenceit, hogy máskor ne fordulhasson elő, hogy a hűtő üres. Viszonylag gyorsan végeztünk, majd mentünk is haza. Louis néha útközben nyomott egy-egy puszit a számra. Pár perc múlva már a ház előtt voltunk. Épp nyúltam a zsebembe, hogy vegyem elő a kulcsomat, közben Louis odahajolt hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hééé! Ne itt! - förmedtem rá.

- Hát hol? - játszotta meg a hülye kisgyereket, és körbe fordult, keresve, hogy hol csinálhatnánk éppen.

- Pssszt! - tettem a mutató ujjam a szája elé, mire végre befogta. Kinyitottam az ajtót, és benyitottunk. A többiek még mindig a tévé előtt elszórva bambultak.

- Louis, hol voltál? - pattant fel Eleanor, és odafutott barátjához, majd megcsókolta. Kicsit csalódottan meredtem magam elé. Mégis mit hittem? Hogy minden oké lesz? Ha együtt is lehetnénk, száz százalék, hogy a srácok plusz Perrie, Danielle és Eleanor is megutálnának. Enyhén megráztam a fejem, és felkaptam egy zacskót.

- Louis lekísért engem a boltba. - válaszoltam a lánynak, közben igyekeztem semmitmondó mégis szúrós tekintettel nézni Louis-ra. Vette az adást. Furcsállva rám sandított, én meg elforgattam a fejem, és bevittem a szatyrokat a konyhába.

- Juj, mit hoztatok? - pattant oda Niall, és elkezdett kutakodni a zacskókban.

Észre sem vettem, de már besötétedett. Szépen elrepült ez a nap. Helyet foglaltam az egyik fotelban, majd épp akkor ért véget a sorozat, amit éppen néztek. A legizgalmasabb jelenetnél hagyták abba, a srácok pedig fujjoltak egy sort, hogy miért épp a legjobb résznél van vége. Ez már csak így van.

- Kinek van kedve Percy Jackson-t nézni? - kérdezte Zayn, majd a többiek morogtak még egy sort.

Komolyan, ha nem lennének programjaink kizárólag filmeket és sorozatokat néznénk? Kemények vagyunk, mint a Rolling Stones.

- Én néznék szívesen! Miről szól? - tettem fel a kezem.

- Valami görög mitológiás cuccról. - vetette nekem oda flegmán a fiú.

Ráhagytam, és hátradőltem a székben. A film már javában ment, mikor Louis sétált le az emeletről, és mellettem foglalt helyet. Csak sóhajtottam egyet. Szinte azonnal felpattantam, és kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet. Pár perc múlva visszasétáltam, és láttam, hogy jó páran már eltették magukat holnapra.A kanapé másik végében foglaltam helyet, és ezzel le is zártam a dolgot köztem és Louis között. Mit képzel ki ő? Csak kihasználja Eleanor-t, én meg asszisztáltam neki. Ettől kezdett elárasztani a bűntudat.
Úgy fél tizenegy lehetett, mikor már csak én, Louis és Zayn néztük a tévében ugráló félisteneket.
- Oké, nem bírom tovább! Mentem! - állt fel Zayn közben ásítva egyet. Mi nem szóltunk egy szót sem. Zayn komótosan feltrappolt az emeletre, én meg kettesben maradtam Louis-szal. A szoba két végében ültünk, én felhúztam a lábaimat magam elé, a fiú pedig úgy ült a fotel kellős közepén, mint egy kiskirály. Rám nézett, én meg sem mozultam.
- Most meg mi van? - kérdezte végül kicsit feldúltan.
- Hogy mi? - fordultam oda hozzá és felemeltem a hangom.
- Mi a franc bajod van? - ismételte magát.
- Óóó, bocsánat, hogy élek! - kezdtem - Te most komolyan mit gondolsz magadról? Hogy teheted ezt Eleanor-ral? Igen, tudom, én is hunyó vagyok, de mégis csak a te barátnőd. - keltem ki magamból.
- Figyelj! - jött közelebb hozzám - Szakítani fogok vele. - hogy mi?
- Ne.. - tiltakoztam.
- Csak a kedvedért.
- Ne! Nekünk nem szabadna együtt lennünk!
- Miért nem?
- Képzeld el Danielle és Perrie mennyire megutálnának. Azt gondolnák, hogy én kitúrtam Eleanor-t, és akár velük is megtörténhetett volna ez. Ha nem te tetszel meg nekem. Oké, Liam-mel semmi pénzért nem tetszene. - röhögtem el a végét.
- Akkor titokban tartjuk! - hajolt oda hozzám, és hosszan megcsókolt. Lassan elkezdtem emelni a kezem, majd "megállapodtam" a hajánál, és beletúrtam.
- Miért csináljuk ezt? - kérdeztem, közben abbahagytuk egy pillanatra. Nem mondott semmit, csak újra megcsókolt. - Késő van. - kezdtem arra utalni, hogy hagyjuk már abba. - Le kell zuhanyoznom! - érveltem még mindig.
- Majd én segítek! - mosolygott rám, majd felállt, és felém nyújtotta a kezét. Gyengéden megfogtam, majd az emelet felé vettük az irányt. Benyitottunk az ajtómon, majd Louis megállt, és arra várt, hogy elinduljak a mosdóba.
- Te tiszta perverz vagy! - nevettem el magam.
- Vagy ha nem akarsz zuhanyozni, csinálhatunk mást is! - vigyorgott, és elindult felém. Kicsit megijedtem, hogy mit akar csinálni.
Átkarolt a derekamnál, megcsókolt, és kicsit elkezdett hátrafelé lépkedni. Lehuppantunk az ágyra, és ott folytattuk. Forró ajkait szüntelenül az enyémhez nyomta, közben a pólóm alját kezdte el kitapogatózni, majd egy határozott mozdulattal lehúzta rólam. Egyik keze a hajam felé vándorolt, majd megfogta a hajgumit a hajamban, és a copfom - illetve a hajam - lassan a vállamra omlott. Lassan én is kibújtattam a pólójából. Még mindig megállás nélkül csókolóztunk, és pillanatról pillanatra egyre kevesebb ruha volt rajtunk.
Aztán megtörtént...

Másnap reggel

A madarak csicsergésére ébredtem, és arra, hogy a napsugarak igen-igen igyekeznek áttörni a függöny szálait. Lassan felültem az ágyban, és akkor vettem észre, hogy nincs rajtam semmi. Hirtelen oldalra néztem, de nem volt ott senki, csak egy pár ruha. De mindegyik az enyém volt. Felhúztam a térdeimet, és rájuk helyeztem az állam, és úgy próbáltam visszaemlékezni a tegnap éjszakára. Minden beugrott. Minden egyes érintés, minden csók ... és az is.Egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy elárasztja a testem a bűntudat. Gyorsan felpattantam, és a zuhanyzóba rohantam, hogy amilyen gyorsan csak tudom lesikáljam magamról a tegnap estét. Rohadt ideges lettem, és már remegtem is. Tíz perc múlva jöttem csak ki, és gyorsan magamra kaptam valami itthoni ruhát. Az este levetett ruháimat gyorsan összeszedtem, és egy galacsinban bedobtam a mosógépbe, és bekapcsoltam. Nem érdekel, ha összemennek, látni sem akarom őket. Visszasétáltam az ágyamhoz, leültem, és a huzatokat meg a lepedőt kezdtem el fölszedni. Ezeket is már csak egy nagyobb galacsinba tudtam gyömöszkölni, majd beraktam a kádba, és a zuhanyrózsával leöblítettem. Hirtelen kopogtak. Gyorsan még körbenéztem a szobában, hátha találok egy kis árulkodó jelet, sietve megigazítottam a hajam, majd lenyomtam a kilincset. Louis volt az.

- Jó reggelt! - lépett be a szobámba egy tálca finomsággal.

- Te mit csinálsz? - kérdeztem, mert tényleg nem tudtam miben sántikál.

- Gondoltam hozok neked egy kis reggelit! - vigyorgott rám.

- Oké, de én nem kérem! - néztem rá komolyan. - Ez így nem mehet! Megemészt a bűntudat. Téged nem?

- Jaj, ne legyél már ilyen besavanyodott! - adta a laza fiút.

- Figyelj! - ültettem le az ágyra - Mi lenne, ha megpróbálnád újrakezdeni Eleanor-ral? Mindenkinek jobb lenne így.

- De...

- Nekem is jobb lenne. - húztam el a szám szélét, és próbáltam valami mosolyféleséget erőltetni az arcomra.

- Rendben! - nézett rám kicsit elkeseredve, majd kisétált a szobából. Most gondolom fut Eleanor-hoz, mintha mi sem történt volna. Én meg megyek jópofizni a többiekhez, mintha mi sem történt volna.