11. fejezet - Mi van veled Harry?

Hali csajok :D

Remélem jól telt a hetetek, hamarosan itt a nyár, és nemsokára jönnek sűrűbben a részek :D Haha, én már várom. A mai rész szerintem nem lett olyan jó, de azért remélem tetszik. A következőhöz már vannak sok, sok terveim :) (Amúgy a képen az Harry és Rebecca akarna lenni, csak hogy félreértés ne essék. :D)

Kellemes olvasást kíván:

Nina

Egy ideig ültem még az ágyamon magam elé meredve. Az agyam folyamatosan kattogott, legfőképp azon, hogy a többiek mit fognak szólni, ha megtudják. Nem akarom, hogy megtudják. Ez is csak rám vall, még csak negyedik napja vagyok itt, és majdnem mindenki megutált. Ráadásul lefeküdtem egy fiúval. És nem is akármilyennel, hanem magával a tinik bálványával, Louis Tomlinsonnal. Micsoda egy ribanc vagyok! Ha ez kiderül, én repülhetek haza, és az egyetemnek annyi. Ráadásul a srácok soha többé nem akarnak majd látni. Hát most aztán igazán büszke lehetek magamra!
Felálltam az ágyról, és úgy döntöttem, hogy lemegyek. Majd azt fogom mondani nekik, hogy fáj a fejem, és azért vagyok ilyen nyomi. Lassan lesétáltam a lépcsőn, de úgy vettem észre, hogy senki sincs odalent. Mi a franc? Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy épp a teraszon vannak, és egy asztalnál reggeliznek. Kiléptem az ajtón, és megcsapott az a tipikus friss, reggeli szellő. Kellemes volt. Karba tett kézzel - mert egy kicsit fáztam - sétáltam oda hozzájuk, majd helyet foglaltam Zayn mellett, mivel ő ült a szélén a padnak.
- Na hogy aludtál húgi? - fordult felém Liam. Te jó ég! Utálok neki hazudni.
- Jól. - fogtam rövidre a dolgot, és mielőtt még lesütöttem volna a szemem Louis-ra pillantottam. Halványan elmosolyodott, de úgy, hogy alig vettem észre. Örülök, hogy megbizonyosodott róla, hogy ilyen jó az ágyban, de most már elfelejthetne. Ők folytatták tovább a beszélgetést, röhögcsélést, én meg csak magam elé bambultam. Nem bírok a szemükbe nézni így.
Hirtelen minden szempár rám szegeződött, én nekem meg fogalmam sem volt, hogy most mi van, így segítségkérően néztem rájuk.
- Bocsi, nem figyeltem! - ráztam meg a fejem.
- Azt kérdeztem, hogy mit csináljunk ma? - ismételte meg magát Danielle.
- Nem tudom, nekem mindegy. Ti döntötök!
- Jó, akkor szerintem nézzünk meg egy filmet! - ugrott fel Niall, és úgy tűnt mindenki egyetért vele. Ne már, megint egy film? - Mit szeretnétek, Éjsötét Árnyék vagy Pata-Csata? - kérdezte a fiú teljesen beindulva.
- Legyen az Éjsötét Árnyék! Imádom Johnny Depp-et! - érvelt Perrie az ő választottja mellett.
- Ellenvetés? - nézett körbe Niall, mint ahogy a bíróságon - vagy hol - szokták.
Betódultak a nappaliba, levetették magukat a kanapéra, és Niall kezelte a tévét. Elővette a távirányítót, bekapcsolta volna, de az nem csinált semmit.
- Mi a...? - csapkodta már a tenyerével is. - Nem kapcsol be! - sipákolt.
- Biztos lemerült benne az elem, kapcsold be azzal a kis gombbal! - állt fel Eleanor, és megmutatta Niall-nek, hogy mire gondol.
- Így se jó - szomorodott el. - Lehet, hogy valaki kihúzta - ment a tévé mögé, ahol rögtön a lépcső alatt találta magát. - Nem, elvileg minden oké.
- Akkor most elromlott? - szomorodtak el a többiek. - Hívok egy szerelőt! - vette elő Zayn a telefonját, és már írta volna be a számot, mikor leállítottam.
- Zayn, várj! Nem kell egyfolytában filmet vagy sorozatot néznünk! Csinálhatnánk valamit együtt is. Mint amikor áramszünet van - adtam egy ötletet.
- Ez nem rossz ötlet - egyezett bele Perrie. - De mit csináljuk?
- Csináljunk úgy, mintha az őskorban élnénk? - hüledezett Niall.
- Neeem, "játszhatnánk" valamit - tettem a "játszhatnánk"-at idézőjelbe. - Valaki ötlet? - néztem körbe. Láttam rajtuk, hogy nagyon gondolkoznak.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést Louis.
- Ez nem hiszem, hogy jó... - kezdtem, de félbeszakítottak, és szinte senki sem hallotta, mert úgy elnyomták az alapból is halk hangom.
- Jóóó! - ujjongtak.
- Akkor hozok egy üveget! - szaladt ki Niall a konyhába. Gondolom meg is issza.
Leültünk a szőnyegre egy körbe, majd megjött Niall, az üres flakonnal, letette a földre, majd megforgatta. Pörgött, pörgött, én meg imádkoztam, hogy ne felém forduljon. Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen, hogy egyszer ne mutasson felém, és nem is mondhatom nekik, hogy bocs, inkább mégsem játszom, mivel az én ötletem volt az egész. Végül Zayn és Danielle között állt meg, és Dani részénél volt a kupakos része.
- Na, felelsz vagy mersz? - nézett mélyen a lány szemébe Zayn.
- Merek! - vállalta be Danielle.
- Oké, akkor..., menj ki a kertbe, vedd le a pólód, és énekeld el az egyik One Direcion számot, és közbe táncolj is! - gondolkozott Zayn, majd kitalált egy elég bugyuta feladatot.
- De csak mert nem akarom elrontani a játékot! - állt fel a lány, és kisétált az udvarra. Sorban mindenki ment utána, és néztük, ahogyan a Live while we're young-ot énekli egy szál melltartóban.
Sorra jöttek a párok, Danielle után Eleanor és Liam, utánuk Niall és Perrie, majd Louis és Zayn. Már csak én nem voltam, és mikor Perrie megforgatta az üveget, láttam, hogy azt akarja, hogy most én következzek. Reméltem, hogy nem Louis fogja az ítéletemet meghozni. Az üveg forgott, már egyre lassított, és végül a kupakos fele nálam állt meg. A másik pedig Liam-nél. Nagy kő esett le a szívemről, de ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, talán jobb lett volna, ha Louis mondd nekem valamit.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek! - választottam az egyszerűbbnek tűnő opciót.
- Hmm. Voltál már úgy együtt egy fiúval? - oké, nem gondoltam volna, hogy a saját bátyám ilyet mer kérdezni. Tőlem!
- Nem! - vágtam rá szinte azonnal, mitől páran kuncogni kezdtek. - Most mi van?
- Helyes! Ha megtudnám, hogy valaki elcsavarta a húgom fejét, olyannyira, hogy ágynak is dönti, az megkeserülné. - kezdte Liam az elejét komolyan, de a végét elröhögte.
Louis-ra pillantottam. Mosolygott. Komolyan nem értem őt.
A felelsz vagy mersz után játszottunk még activity-t, bújócskát, fogócskát (igen, az érett, felnőtt fiúk és lányok) és még sok mást. Észre sem vettük, de úgy elment a nap, és még én is kicsit feloldódtam, és közelebb kerültem a többiekhez.

Pár óra múlva

Javában azt csináltuk, hogy valaki a fülébe veszi a fülhallgatót, és benyom egy számot max hangerőre, és elénekli, mikor azt hallottuk, hogy valaki bejön az ajtón. Mindenki felkapta a fejét, és elindultunk megnézni, hogy ki az. A flörtös fürtös volt, és épp vette le a cipőjét. Már egészen megfeledkeztem róla.

- Na, mivan, hazataláltál? - kérdezte Zayn.

- Most nem vagyok túl jó passzban, úgyhogy megtennéd, hogy nem cseszed fel az agyam a második másodpercben? - "kérdezte" elég flegmán, majd felhúzott az emeletre.

- Hogy ezt mi lelte? - hagyta rá Liam, és visszaindult, hogy folytassuk a játékot. A többiek követték, én viszont úgy döntöttem, hogy beszélek a fejével.

- Mindjárt jövök! - szóltam oda nekik, míg ők egy gyors "okéval" belegyeztek.

Felslisszoltam a lépcsőn, és megkerestem Harry szobáját. Nem tudtam pontosan, hogy melyik az, de mikor körbenéztem láttam egy ajtót, amin egy óriás "H" betű díszelgett. Bekopogtam. Semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába. Harry az ágyán a falhoz támaszkodva nyomogatta az iPhone-ját, és mikor észrevett felült.

- Miben segíthetek? - kérdezte elég feszülten.

- Beszélhetnénk? - próbálkoztam higgadtan.

- Muszáj? - temette a kezeibe az arcát, és dörzsölte meg.

- Figyelj, Harry! Én tényleg nem akarok beleszólni az életedbe, de mi van veled? - próbálkoztam.

- Mióta foglalkoztatlak?

- Na ez az! Mi lett veled? Olyan rendes voltál, mikor megjöttem! - ültem le mellé az ágyra.

- Ha te is azzal fogsz jönni, hogy mérhetetlenül nagy baromság volt magamra tetováltatnom a barátnőm nevét, akkor akár el is mehetsz.

- Nézd, én nem hibáztatlak. Én is követtem el hibákat. - szóltam el magam majdnem - Régen. Elhamarkodott döntéseket, amiket akkor jónak láttam, de utána megbántam.

- Aha. Végeztél? - flegmázott még mindig.

- Csak azt szerettem volna mondani, hogy tudd, hogy én megértelek.

- Kösz. - mondta. Ez végre kezdett a régi-Harry lenni.

- Na és ki valójában ez a Rebecca, még nem hallottam róla.

- A barátnőm. Énekes, de még nem futott be. Érdekes gondolkodásmódja van.

- Vagdossa az ereit? - poénkodtam.

- Neeeem! - röhögte el magát ő is. - Nagyon különleges lány.

- Aha. - haboztam egy picit. - És mitől lettél ilyen ellenséges a fiúkkal?

- Rebecca szerint nem jó, ha sülve-főve együtt vagyunk, mert még valamelyik belém szeret. Ezért próbálom őket egy kicsit lekoptatni.

- Dehát ti egy csapat vagytok. A One Direction, még szép, hogy sülve-főve együtt vagytok. És a bandán túl legjobb barátok is.

- Ez igaz!

- Szerintem ne akarj olyan barátnőt, aki meg akar változtatni. - komolyodtam el.

- Nem akar megváltoztatni! Ne kezd te is! - förmedt rám megint.

- Jó, jó, jó! Nyugi! Én csak azt mondom, hogy úgy szeressen, ahogy vagy.

- Oké.

- Jó, akkor és megyek is, a többiek már várnak! Nincs kedved velünk tartani? - mosolyogtam rá.

- Mit csinálnak? - húzta el a szája szélét.

- Ahogy hallom, most épp Niall énekel. - füleltem, és közben hallottam Niall mérhetetlenül hamis éneklését.

- Nem bánom! - vonta meg a vállát, és kisétáltunk a szobából, meg nem állva a többiekig.